2009. június 12.

BELSO EMBEREM,VAGY MIRE TANITOTT MA AZ IGE?

Mar eppen dulongeztem ,szedelegtem itt ossze-vissza,minden munkam kenyszer alatt vegeztem,teljesen megtoltottem elmemet az onsajnalattal,onoszpontositassal.Persze mindez az oly drasztikus idovaltozas miatt.Hol tul meleg ,hol hideg szel ,eros napsutes vagy sotet nehez felhok,olyan mintha minden rajtam keresztul zajlana.Nem beszelve a hianyos alvasrol mely egesz napi faradsagot kis randamentu munkat eredmenyez.Bujnek en mindenfele kifogas moge magamat igazolni,mert minden hibas csak en nem.Vagyis en szeretnem de nem tudok.Hat meg a kor ami mindennappal melyul.
Persze hogy mint mindig az Ur sietett segitsegemre.Mert ez van irva a mai bibliatanulmanyomban
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Hat szoval igy veszelem at a nehez napokat a lathatatlanra nezek s nem a lathatokra.Milyen jol meg tud az Ur vigasztalni,hogy megvan minden allapotnak az oka .A legnagyobb baj ott szokott lenni hogy magamat vadolom tehetetlensegemert.S ugye a korral jar hogy a test gyakran tehetetlen,mert "kulso emberunk megromlik"

3 megjegyzés:

Mike Adina írta...

úgy szeretem az őszinteséget és spontaneitást benned. :)

iri írta...

Oh ez ez uj vonas beirhatom az Evodia jatekaba,nem?

Mike Adina írta...

persze, hogy beírhatod :P