Es most itt vagyok ,megtelepedve,kisse egyensulyt veszetten, de minden erommel arra torekedve . hogy visszanyerjem lenduletem/
Ideje továbblépni Mai Ige
„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” (Jób 11:16)
Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, ne feledd e szavakat: „el fog múlni”, nem marad minden így. Az élet szüntelen változás; mindig lesznek újabb kihívások. Ne hagyd, hogy lerombolják bátorságodat, használd inkább őket lehetőségként a növekedésre. Amint sikerül növekedned azon a területen, melyről Isten úgy gondolja, nagyobb érettségre van szükséged, el fog múlni az időszak, melyben éppen vagy. Semmi sem tart örökké. Bár az adott pillanatban ezt nehéz elhinni, idővel mégis „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16). A felejtés itt nem amnéziát jelent, hanem azt, hogy eljutunk odáig, ahol az emlékhez már nem társul gyötrelem. Olyan ez, mint amikor egy rovarcsípésből kiszívják a mérget, amint a méreganyag eltűnt, megkezdődik a gyógyulás. Az emlék olyanná lesz, mint amit már elvitt a víz. Soha többé nem látod viszont a folyó vizét, mely most a bokádat nyaldossa.
Kristin Armstrong mondta: „Az ószövetségi időkben a gyászolók hamut kentek arcukra. Egy bizonyos időt szántak a gyászra, utána megmosakodtak, és továbbléptek.
Mennyivel egészségesebb ez, mint amit a mi társadalmunk gyakorol! Mi kifestjük magunkat, felvesszük a boldogság vagy a közömbösség álarcát, nem engedjük, hogy az emberek kifejezzék együttérzésüket vagy tiszteljék, hogy most korlátozott helyzetben vagyunk. Annyira el akarunk bújni, hogy belülről temetjük magunkat hamu alá. Isten hívni fog: »Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod« (Ézsaiás 60:1). Kérd, hogy jelölje ki a határidőt, és légy kész arra, hogy megmosd az arcodat!” Aztán lépj tovább!
Melody Beattie, elismert tanácsadó mondta: „Először másztunk; aztán megtanultunk járni, és kitágult számunkra a világ. Aztán kerékpárra ültünk… autót vezettünk… repülőjegyet vettünk. A látóhatár sem korlátoz többé. Aztán kétségeink támadnak: nem vagyok rá képes… (a pontozott rész egyénileg kitöltendő), és a világunk beszűkül. Nem kellene elutaznom… úgyis csak eltévednék… itthon is annyi feladatom van. És a világ tovább szűkül… egy egészen kicsi skatulyává, ami szorosan le van zárva. Nincsenek új élmények, új tapasztalatok, nem tanulunk semmit, nem is élünk. A dobozkák kényelmesek lehetnek… de bármilyen kellemes, barátságos lakássá alakítgatod, akkor is csak egy doboz. Sokféle méretű és alakú létezik. Amikor engedjük, hogy megalapozatlan félelmek visszatartsanak, akkor egy újabb dobozba bújunk… és előbb vagy utóbb falakba ütközünk. Keress csak valami kis »nekem ez nem megy« dolgot az életedben, és vedd le a doboz fedelét! Próbálkozz valami kisebb lehetetlennel… jelentkezz arra az állásra, melyről mindig is álmodtál… kezdd el megvalósítani látásodat! Lökd le azt a tetőt, és kukucskálj ki rajta! Válaszd ki az egyik félelmet, és alakítsd létrává! Gyere ki a kétségek és bizonytalanság dobozából a hit és bátorság szabadságára!”
Ha hagyod, a félelem eléri, hogy képzeleted ámokfutásra in
2018. április 27.
2018. április 10.
UTOLSO UTAZAS
Ez
a tranzakciós időszak minden téren nehéz volt. Mert szinte minden
téren újat kellett
kezdjek
Körülöttem mindenki nagyon tapintatosan
viselkedett.Senki semmivel nem terhelt
se
nem kötelezett bármire is.Jó ideig csak a nagyon szükséges
dolgokat végeztem,minden elkötelezettség nélkül.Hálás voltam
Istennek,hogy ezt lehetővé tette.Ekkor még nehéz volt döntéseket
hoznom.Az ,hogy odahagytam lakohelyem, s fiaimnál vertem fel
tanyám, az egyetlen , s legmegfelelőbb megoldásnak látszott úgy
nekem mint fiaimnak,kik szem előtt tartották az Igét, mely szerint
a család viseli gondját az özvegyasszonynak.1 Timoteus 5:4
S
még ha sok szempontból nem voltam erre rászorulva, a távolság
miatt sem a szellemi sem a lelki , s szükség esetén a fizikai
támasz sem valósulhatott meg.
Azt
el kell mondanom, hogy mindkét fiam családjukkal együtt az ország
déli részén szolgál egy olyan helyen, hol odamenetelükkor
egyetlen hívő nem volt tudomásuk szerint.Útolag felleltek egyszem
testvérnőt,ki már évek óta imádkozott,hogy gyülekezetet
létesítsen az Úr ezen a helyen is.Imája meghallgatásra talált.Ma
már két gyülekezeti ház is van,gyülekezetplántálás
eredményeként..
De
sajnos mint nagyon sok helyen az országban elmondható, az
aratnivaló sok de a munkás kevés.Igy van itt is.
Mindjárt
újjá születésem után – huszonhárom évvel ezelött-már
nagyon égett bennem a vágy hogy mindenkinek elmondjam az Úr csodás
munkáját.
Misszios
lendület fütötte lelkem. Úgymond uton-utfélen szórtam az Ígét
Némiképp bekapcsolodtam egy gyülekezet plántáló akcióba
,hívogatva barátokat házamhoz,hol
kolozsvári
lelkipásztor,kéthetenként hirdette az Igét.Teljes lelkesedéssel
jártam el ismerőseimet,hogy Isten Igéje köré gyüjtsem.Fájt
nagyon ,hogy annyi ember rohan veszte felé.S még jobban fájt ,hogy
amilyen egyszerünek s mindenki számára elérhe-
tőnek tünt
Isten megváltásának terve,olyan nehezen fogadták az emberek bizo
nyság-
tevésem.
De Isten
szavára hallgatva rokonaim,ismerőseim,ismeretlenek egyaránt
hallhatták
az Igét.Nagy
hatással volt rám a misszio munkások életrajza s álmaim erről
szoltak,
hogy majd az
egész család egy hálokocsival járja a falvakat s Igét hirdet.
Kissebbik
fiam már tizévesen átadta életét, de utána egy kanyarulat állt
be életében
és csak
husz éves korában állt be az igazi fordulat s szővetséget kötött
az Urral a
bemerítés
vizében is.
Nagyobbik
fiam ,ugyancsak huszéves korában adta át életét , s négy év
mulva fiatal
házasként,feleségével
az ország déli részébe költözött mint missziomunkás.
Tiz év múlva
kisebbik fiam is érezte Isten hívását és testvérét segíteni ő
is odaköltö-
zött.Ott
találta meg élete párját egy frissen megtért helybeli lányt.
Rövid ídőn
belül,Isten meghallgatta imakérésüket s újabb missziomunkásokat
hozott
ezen oly
gyengén vagy egyeltalán nem evanghélizált helyre.Néhány éven
belül kié-
pült egy
misszio központ néhány szomszéd falut foglalva magába.
Még ha nem
is hálo kocsival ,de álmom erőteljesen életbe lépett,fiaim
által.Tizen
hét éven át
szinte minden honapban ingáztam négyszáz kilométert,amiben csak
szük-ség van segítségre legyek.
A kepen egyik tanitvanyom
Címkék:
bizonysagtetel,
konyvreszlet
2018. április 4.
UTOLSO UTAZAS (15)
És ekkor
hirtelen elszégyeltem magam mert Isten igéje jutott eszembe.
Az
Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te
rajtad, örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez
néked
Szofonias
3
Örvendez-e
az Úr énrajtam? Vagy szomorúsággal tölti el? Pedig az Úr
öröme a mi erősségünk-mondja Nehémiás proféta.
S vele
együtt én is.S hálát adtam Istennek, hogy éppen Ő volt a
férjem,mert általa lett teljessé személyiségem, hogy annyira
különbözőek voltunk s mégis egyek, hogy nem ragadta magával a
világi szellem, s nem a kuporgatás embere volt, s nem volt földhöz
ragadva s szárnyalhatott a lelkünk.Hogy olyan örömmel fogadta
vendégül hitttestvéreim,hogy és még sorolhatnám, s ez hálával
töltötte el lelkem , hogy éppen ő volt a férjem szinte
negyvenegy éven át.
S ekkor
kaptam egy nagyon szép verset ami kifejezte mindezt
.A
szerelem létezése.
Kezdetben
azt gondoltam, hogy halálod veszteség volt és pusztulás,
fájdalom
és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak
most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, ,
s
egyre erősödő szeretet maradt utána.
A
halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem
tárgyát,
ám
a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek
rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem
pedig a halálodra és arra, hogy elmentél közülünk. (Marjorie
Pizer)
Igen ez
gyönyörűen hangzik , mert igy is van.Ajándék volt ,Isten
ajándéka , mert Ő határozta ezt igy ,hiszen annyi minden szólt
az ellen,hogy egymáséi kell lennünk.
A
korkülönbség,társadalmi helyzete, s egyebek,de mindezt áthidalta
a szerelemünk Életünk egy nagy kaland volt,ami részleteiben telve
volt örömmel,szomorúsággal meg éppen csalodásokkal,de mindent
együtt éltünk meg, s legtöbbször az érzelmek tetőfokán.
S most
engednem kell, hogy Isten végtelen szeretetében vigasztaljon s
kidolgozza
bennem
mindazt amit ebben a helyzetben tudnom kell.Ha ezt kegyelemként
tudom elfogadni akkor életem nem fog célt téveszteni, hanem
megértem, hogy Isten minden
kor a
legjobbat akarja nekünk! S minél hamarabb tanulom meg ezt a leckét
annál ha
marabb válok
használhatóvá. Még akkor is ha gyakran úgy tünik mi jól tudjuk
mire is van szükségünk, Isten a bőlcsességében nem követ el
hibát.
Ő az Aki
vigasztal nehéz helyzetünkben.Balzsam az Ő Igéje:
- Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, és akinek a te ösvényeid vannak a szívében.
- Ha a Siralom völgyén mennek át, forrássá teszik azt. Az őszi eső is áldással borítja el azt.
- Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. Zsoltár 84:6-8
-
- Hívő életünk erőssége, Krisztus, mert Ő az Ki győzelmet aratott a halál felett, s ez a
- győzelem a mi reménységünk.S ez a reménység bátorságot ad minden helyzetben a
- továbblépésre.
-
-
Címkék:
bizonysagtetel,
konyvreszlet
2018. április 2.
UTOLSO UTAZAS *14)
A
meglepetések embere volt,olyannyira,hogy akár bekötött szemmel
szeretett volna átvezetni az életen, s akkor felnyitni ha valami
kedvemre valót láthatók.
Azért
jónéhányszor sikerült is meglepni,s nem éppen kedvemre valóval.
Például a polgárinkkal.Annyira szerette volna ha
születés napjára tüzhetné ki a
dátumot,hogy
anyját értesítette is erről,s ö kettedmagával meg is jelent jó
néhanyszáz
kilométer
távolságból .Én éppen munkában voltam s értesítenek a
kaputól,hogy keres anyosom.
Bizony
nagyon leesett az álam,meglepetésemben.Még férjem sincs már van
anyosom.Eléggé kinosan éreztem magam, a két idegen asszonnyal
szemben.
Délután
aztán végigjárták velem az üzleteket, mindenféle anyagot
osszevásárolva,persze pontosan tudták mire is van szükségem, még
ha nem is volt.
A
polgárink csak egy hét múlva volt.
A
masik esetnél, már. megvolt nagyobbik fiunk,talán öt hat éves
volt ,s beiratkozott az estibe befejezni tanulmányait.Születésnapja
estéjén abban a meglepetésben volt részem, hogy többedmagával
érkezett haza,megünnepelni születésnapját,minden előzetes
bejelentés nélkül.Hát én igazán nem voltam a spontán
rendezvények embere.Legalább egy hét kellett az
előkészítésre.Ezért aztán kiduzzoghattam magam a konyhában
ahol senki sem látott.
Persze
sem első sem második alkalommal nem árultam el ,hanem mint
beavatott viselkedtem.
Az
ilyen alkalmak kivételesek voltak,sózták,borsozták házasságunk.A
kellemes meglepetéssekkel együtt örvendtem gyerekes diadalmával.
Egyedi
vonzóereje volt.magához vonzotta ismerőseit,s különösmódon
tudta bővíteni baráti kőrét.Nehéz volt vele a városban
végigsétálni,mert szinte minden tizedik lépésnél valaki
hogyanlétéről érdeklődött.Már szinte le is mondtam a „ez meg
ki is volt?” kérdésről,csak egyszerüen elfogadtam,szinte a fél
város ismerőse.
Igazi barátja csak úgy négy öt volt,a gyerekkori
barátja véglegesen hűséges maradt,mások meg lekoptak, nem
bizonyúltak megbizhatóknak.
Sokakat segített ügyes bajos dolgaikban,de amikor ő
jutott szükségbe, nem akadt senki aki megoldja problémáját.Ezért
élete utolsó két évében a nincstelenség útját jártuk, de
mindennapjainkat hittel harcoltuk meg.
Mindezt
már csak emlékként élem meg, s az otthon eltőltőtt idő nem
éppen fájdalommentes.Elgondolkodtam azon, hogy életünk egy
állandó alkalmazkodás.
Alkalmazkodás
új helyzetekhez,új emberekhez, dolgokhoz.Hirtelen egyedül álltam
szembe egy gazdassággal s minden ami ezzel jár, s minden arra
emlékeztetett, hogy bizony ez ezelőtt nem így volt, minden
lépésemmel egy-egy újabb emlékre bukkantam, hogy azok az apró
örömök már nem örömök ha nincs kivel megosztanom, a pad ahol
az árnyékos fal hüvősségében ittuk meg délútáni kávénkat
elveszítette varázsát,s helyette a keserűség s az egyedüllét
érzése kerített hatalmába.
Címkék:
bizonysagtetel,
konyvreszlet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)