Nem
volt kiváltságos helyzetben gyerekkorában,hisz,addig míg
iskolatársainak
minden
megadatott,ő még egy egyszerű tenész cipőt is ki kellett
harcoljon, s a lyúka
dásig
hordania Még akkor is ha gyakran fájdalmasan kőnyvelte el ,hogy
társainak szü
lei
jelen vannak az iskolai eseményeken,ő lehajtott fejjel nem mert az
örömtől kipirult arcokra nézni,mindezek nem verték le ,hanem
korán megtanulta ,hogy nem számíthat
emberi támaszra ,hanem saját erejére támaszkodva érje el álmai
célját.
Volt egy
kedvenc szolása akkor amikor semmi kilátás nem volt egy -egy
probléma
megoldására:”
Isten fent és látja”-volt türelme kivárni a dolgok menetét.Ezt
a bizako
dást
behozta házasságunkba, s mikor én türelmetlenkedtem,ö csak
csendesen csitított
Sportos
alkat volt már szinte gyerekkora óta benne volt a város kézilabda
csapatá
ban ,s nem
hagyta félbe ,hanem nagyobbik fiunkkal is járt az edzésekre.
Elég
kalandos életnek néztünk elébe s valahogy már egybekelésünk
óta minden rendellenes volt.Már az,hogy egy óra szabadot kaptam a
munkahelyemről ,hogy jelen
lehessek
polgári esküvőnkön ,hol egyetlen családtag vett részt rajtunk
kívül,rokkant é
desapja.Hát
akkor mindent nagy izgalommal éltem meg s minden porcikám meghato
dással volt
telve,viszont utólag gyakran felídéztem ezeket a pillanatokat s
derültem a
zon az
egyórás szabadórán,s talán fel sem tünt ,hogy senki nem
ünnepelt minket, s már nem emlékszem,ha véletlenül nem éppen
munkaruhában voltam jelen,mert onnan egyenesen a munkába mentem
vissza.
De
akkor mi ezt számba se vettük, minden természetesnek tünt,mert
ugyebár :
„Isten
fent és lát mindent” s ez elég volt ahhoz ,hogy elégedettek s
hálásak legyünk
mindenért.S
nem nevezhetném ezt igénytelenségnek,hanem inkább gyermeki bizoda
lomnak,hogy
egyszer minden amúgy is valóra válik s ez segített rá, hogy
mindennek
nagyon
tudjunk örvendeni.
A
„mégcsakegyvillámkanalamsemvolt” állapotból felvergödtük
magunkat a saját lakásra,hol már második fiunk is megszületett,s
minden felgyülemlő felhőre ez
volt a
válasz:” Isten fent és lát mindent” És úgy is volt,Ő volt
az ki utunkat egyengette oda vezetett,ahol terve szerint helyünk
volt.
Lehet
hogy nem mindig értettünk mindent de Istennek a tervében minden
tökéle
tes. Az
,hogy elvezessen a Vele való találkozásra. Akkor amikor én semmi
jelét nem láttam a tervbe vett dolgok megvalósításának,ő úgy
beszélt roluk,mint ami máris rendelkezésünkre készen áll.Nem
mondom , hogy ez éppen örömöt adott nekem,elég gyakran
bosszankodtam gyerekesnek látszó hitén.
De ö
,ki mindent ki kellett várjon, harcoljon , ahhoz ,hogy ennek
örvendhessen ,volt türelme kivárni mindig a megfelelő időt
mindenre,velem ellentétben,ki eléggé türelmetlen voltam,s néha
az el nem ért dolgok bosszankodással töltőttek el.