Ezeket a pillanatokat akár
ki is szeretnénk törölni emlékezetünkből.Még az idő
távlatából is nehéz mindezt újból átélni.
Egyszerüen
gondolkodni sem tudsz,össze-vissza szaladgálnak benned az érzések,
bármibe belekapaszkodnál csak szabadulj ebből a helyzetből,a mély
fálydalomból.A valahol a mélyben rejlő „miért”-teket
elutasítom ,mert túl gyakran tettem fel család-
tagjaim elvesztésekor s
nem voltak javamra.
A
„feddhetetlen,igaz,istenfélő” Jób példája tanított
erre:Miért
is hoztál ki anyám méhéből? Bárcsak meghaltam volna, és szem
se látott volna engem!
Jób 10:18
Persze ezen csak később
elmélkedtem.
Isten szeretettel fedte
meg s helyreigazította.S két gyönyörű fejezetben,a 38 és 39-ben
fejti ki válaszát.
Majd a 39 fejezet ,35-ik
versében levonja a következtetést is:
Gyönyörű ige!
Bölcs ,vigasztaló szavak
hangzanak körülöttem,de egyik sem hatol szivemig,mintha
elutasítani akarná a vigasztalást.Csak azt nem tudom,hogy azokban
a pillanatokban ha minden olyan hihetetlennek,valoszinütlennek
tünt,miért az a nagy ,végeláthatatlan fájdalom?
Csakis Isten
bölcsességének tudhatom be,mert ha úgy is érzed ,hogy
elhagyott,vagy éppen hatalmas erővel súlytott le rád,Ő ott van,
benne van fájdalmadban,együttérez, veled sír,mert ha nem így
lenne ,azt a fájdalmat nem lehetne kibirni.
Ezért is volt az,hogy a
baleset utáni éjszaka,kerestem,kutattam az Evanghéliumokban Urunk
Jézus szeretetének megnyilvánulását,mert akkori állapotomban
úgy éreztem, hogy elhagyatott vagyok.
Nagy szükségemvolt
arra,hogy bevonjon szeretetével,bátorítson,felkaroljon,támogas
son,hogy meggyözödjem
arról,hogy nem hagyott magamra.
S reggel jött az áldott
Ige az Ezsaiás 54 által.
Mert
a hegyek elmozdulhatnak, és a halmok megrendülhetnek, de hűségem
nem távozik el tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg
– így szól könyörülő URad.
Es tovabb a 7 és 8-as
versekben:
- Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek.
- Haragom föllángolásában egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de most örök irgalommal könyörülök rajtad, ezt mondja megváltó URad.
Es így éreztem
magam,elhagyatottnak ,egyedül,tehetetlennek.
S azonosítottam magam az
Igével,de mindenikben ott volt az ígéret is
És
ez adott erőt és vigasztalást is.
- "Íme, drágakövekbe ágyazom köveidet, és zafírokra alapozlak.
- Rubinból készítem falad párkányzatát, kapuidat gránátkövekből, és összes határodat drágakövekből.
- Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
- Az igazság által leszel erős. Távol leszel a nyomorgatástól, nincs mit félned tőle, sem a rettegéstől, mert nem közeledik hozzád "vers 11-14
- Igen azt szeretném hogy Isten drágaköveket hozzon ki szenvedésemből.
- Hogy az Ö dicsősége legyen nyilvánvalóvá ezáltal is.
- Mert ez fog értelmet adni fájdalmamnak is.És nemcsak az enyémnek hanem fiaiménak is.Mert ha szenvedésünk különbőzik is megértem az ővékét,mert mindkét szülőmet elvesztettem.Anyukámat 16 évesen,apukám 15 év után,s mindjárt hat hét után öcsémet 28 évesen.Megrendítő volt mindegyik elválás,de egyik sem hasonlítható mostani fájdalmamhoz.
-
- Mindjárt megtérésem után néhány évvel Isten a 2 Korintus 1:3-4-el hívott szolgálatra.
- Akkor még nem tudtam miben kell vigasztalóvá válnom s milyen árat kell fizetnem ezért.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése