Ilyen s ehhez hasonló
gondolatok munkálták elmémet azokban a temetés
utáni napokban.Kivántam megszabadulni az erős fájdalomtól,mely
úgy látszott véglegesen
belém fészkelte magát.
Sem mosoly ,sem kacagás sem öröm nem tévedt be hozzám még
véletlenül sem.
És ekkor az Úr
halkan szólt:
„Választanod kell:
1.vagy ősszeomlasz a fájdalmad alatt
2.vagy
bizalommal leszel irántam , s ezáltal bizonyságot teszel a Bennem
való hitedről .
Akármelyiket is
választod,Dan a férjed már eltávozott.Ezen nem változtathatsz.
De jusson eszedbe az Ige
mit oly előszeretettel szóltad szenvedésben levő embertársa
idnak
Példabeszédek 24:10
Mert
férjed a te Alkotód, akinek Seregek URa a neve. Megváltód Izráel
Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.
Ezsaiás 54:5
Volt
tanítónőm ezt az üzenetet küldte:”Vigasztalódj vígasztalva”
Mint
jajkiáltás tört ki belőlem a kérdés: „Uram mi az én
vigasztalásom?!”
Isten
az én vigasztalásom! - jött a válasz.
Áldott
az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság
Atyja és minden vigasztalás
Istene,
2 Kor.1:3
És ezzel elkezdödött az én vigasztalásom és
egyúttal gyógyúlásom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése