2018. március 28.

UTOLSO UTAZAS (10)


Ilyen s ehhez hasonló gondolatok munkálták elmémet azokban a temetés utáni napokban.Kivántam megszabadulni az erős fájdalomtól,mely úgy látszott véglegesen
belém fészkelte magát. Sem mosoly ,sem kacagás sem öröm nem tévedt be hozzám még véletlenül sem.

És ekkor az Úr halkan szólt:
Választanod kell: 1.vagy ősszeomlasz a fájdalmad alatt
2.vagy bizalommal leszel irántam , s ezáltal bizonyságot teszel a Bennem való hitedről .
Akármelyiket is választod,Dan a férjed már eltávozott.Ezen nem változtathatsz.
De jusson eszedbe az Ige mit oly előszeretettel szóltad szenvedésben levő embertársa
idnak
Ha lágyan viselted magad a nyomorúság idején, kevéske az erőd.
Példabeszédek 24:10
Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, Habakuk 3:19

Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek URa a neve. Megváltód Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Ezsaiás 54:5

Volt tanítónőm ezt az üzenetet küldte:”Vigasztalódj vígasztalva”

Mint jajkiáltás tört ki belőlem a kérdés: „Uram mi az én vigasztalásom?!”

Isten az én vigasztalásom! - jött a válasz.

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, 2 Kor.1:3

És ezzel elkezdödött az én vigasztalásom és egyúttal gyógyúlásom is.











Nincsenek megjegyzések: