S ezert ugy hataroztam , ha konyv nem lett belole itt a blogon tegyem kozre resz letekben hogy ezzel is dicsoitve legyen az Ur!
UTOLSO UTAZAS
Nagy izgalommal készültem mindig a
közös utazásra, azzal az érzéssel, hogy egy óriási kalandba
vágok bele. Mert számomra az volt. Egy óriási lelki kaland.
Nagyon is egymásra vagyunk ilyenkor utalva, még akkor is, ha
körülöttünk zajlik az élet, csak mi vagyunk egymásnak, mindenki
más idegen, nem jöhet számításba. Idegenek, mint mi is nekik.
Utasok. Olyan emberek kikkel talán nincs is esély többé
találkozni. Óriási elõny, hogy ilyenkor nagyobb figyelemmel is
vagyunk egymás iránt.
Minden ilyen alkalom a
mindennapok megszokottságából való kiszakadást jelentette. Mint
egy ünnepnap. Más minden, különbözõképpen élsz meg minden
apró részletet. Még a néhány nappal az utazás elõtt
eltervezett úti eledelnek is egészen más az íze.
Erre az utazásra is
nagy örömmel gondoltam s napokkal elõtte készülõdtem,
kigondolva részleteiben, amire szükségünk lesz. Stresszt,
izgalmat elkerülendõ, néhány nappal elõtte elkészítettem a
csomagunkat.
Hosszú út volt, mert
a rendes körülmények között hat óra alatt megteendõ út tíz
órát vett igénybe a sebesség korlátozás miatt.
S ami talán más
számára bosszantó lehetett, nekem egy jó alkalom volt hosszabb
beszélgetésre férjemmel. Sosem tudtam eléggé betelni a vele való
beszélgetéssel.
Akkor még csak nem is
sejlett bennem, hogy ez az utolsó utunk együtt. A következõn már
koporsóban kísérem õt visszafele.
Talán ezért is
maradtak meg bennem apró részletek az utazásról, s most a
távolból figyelve érthetõvé válnak egyes meglepõ dolgok.
Például az, hogy
olyan téma is felvetõdött, ami azelõtt kényes kérdésnek
számított.
Bûnei felõl kívánt
meggyõzõdésre jutni. S nagyon elgondolkoztatta néhány olyan
dolog, amit egészen másként értelmezett,
nem tulajdonítva fontosságot neki.Ez elég-
gé
elgondolkoztatta.
Együtt múlattunk két
útitársunkon a hátunk mögött. Egyik utas hatalmas beszélõ
kedvvel rendelkezett, szinte a kétségbeesésbe hajszolta társát,
ki végül is könyörgött egy kis csendért, hogy pihenhessen.
Nagyon mulatságos volt, s fûszerezte a vonaton eltöltött idõnket.
A fõvárosba jó nagy
késéssel érkeztünk ahhoz, hogy elérjük az összeköttetést
fiaink lakóvárosa felé.
Meggyõztem, hogy a
várakozásunk ideje alatt meglátogassuk anyósomat. Ugyanis anyja
éppen az Ana Aslan klinikán volt két hétre kezelésen. Ennek is
meg volt a maga jelentõsége, mert utoljára látták egymást. Amit
akkor nem tudhattam, de utólag nagyon értékeltem, hogy Isten erre
is lehetõséget adott s az Õ tervében mindennek megvan az értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése