UTOLSO UTAZAS

Nem mintha ,nem lett volna rendben kapcsolatunk, de ennél több is lehetett volna mint olyan utazás elött hol hosszan búcsúzol,még integetsz,hogy sok emlék marad- jon erről a pillanatról,hogy a következő találkozásig legyen miről elmélkedni,hogy ne kelljen arra gondolni,hogy igazán nem kellett volna morcosnak lennem,mert szerszámai rendezésével megzavarta délutáni álmom s nem leszek működőképes a testvérnőkkel betervezett találkozón.Hiszen mindez utólag jelentéktelenné válik -mármint a saját kényelmem- s egyetlen ami számít az a "bárcsak"

Mert mikor megébredtem,egyedül voltam a lakásban,nem is tudom mikor ment át kisebbik fiunkhoz ahol építkezési munkálatok folytak az imaház építésénél,s minden áron segíteni akart. Akkor még senki sem tudta milyen áron.De nem akart úgy haza – térni,hogy ne vegye ki részét az ottani munkából is.Viszont csak a nagy segíteni vágy volt,mert néhány szegnél többet nem vert be.

Hozzám csak a telefonhívások jutottak el , s azok is nagyon zavarosak mert senki sem akart pontos értesítést adni ,csak hogy Alex-nél odahaza valami baj van.

Végül valaki telefonon adott választ a szívemben felébredt hatalmas aggodalomra,de már akkor egy házaspár volt mellettem,felkészülve mindenre.

Számomra megállt a pillanat mintha minden érzésem lebénult volna,csak az, az elviselhetetlen fájdalom szelte keresztül-kasul,szívemet,elmémet egész lényemet. .Nagy hirtelenséggel,a tragédia hatalmas súlyával tört rám a végzetes hír.Úgy éreztem ősszeroppanok.A tehetetlenség nehéz érzete vett erőt rajtam.Hogy lehet mindezt kibirni anélkül ,hogy véged legyen?

Még akkor is ha erős vigasztaló fal vett körül testvéreim jóvoltából,és a világ minden részéről érkeztek az együttérző szavak,rá kellett jönnöm ,hogy még nem találtatott olyan emberi szó mely lecsendesitené szívem.Szükség van emberi támaszra nagyon sokat jelent,de csak egyedül Isten képes megadni azt a vigaszt mellyel át lehet vészelni ezeket a pillanatokat.

Halász Johanna testvérnőm nagyon jól kifejezte ezt versében gyászának megélésében

Johanna Mihaly Halasz AMIKOR NEM ÉRTELEK...

Bocsájtsd meg Istenem,

Amikor nem értelek.

Messzeségbe mered tekintetem,

Oly mindegy mi van, mi lesz,

Hisz összeomlott alapja hitemnek...

Ülök a romokon, jártányi erom nincsen,

Fájdalmam oly nagy, hogy már alig érzek.

Miért-ek száza kiabál bennem,

Úgy érzem magamra hagytál Istenem.

Sírni sem tudok már, könnyem kiapadt,

A sok miért-re nem jön a válasz.

S míg ezernyi sötét gondolat tátong felém,

Hozzád menekülök Istenem én...

Maradék erommel Beléd kapaszkodok,

Uram irgalmad, kegyelmed szomjazom.

Ajkam némán rebegi: LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Ha nem is értem Tervedet, akkor is Benned bízom!