2018. március 23.

UTOLSO UTAZAS (5)


Mert akkori tapasztalataim Istennel,és kisebb nagyobb szenvedésem úgy tünt,hogy képzetté tesz erre az elhívásra.
S azzá is tett,mert több alkalom is adódott arra , hogy vigasztalóként valaki mellé álljak,vagy tanáccsal enyhítsem a rászorulók szenvedését.


Viszont azokban a pillanatokban értettem meg ,hogy ez a fájdalom,olyan ,hogy csak a néma együttérzés, minden szó nélkül az ami használ.Semmi hatása sincs annak a tudatnak, hogy mások is átmennek-mentek,ilyen vagy még nagyobb szenvedésen,amit megkell élni azt meg kell élni a maga intenzitásával.Mikor a halál ilyen nemével szembesülsz-értem ezalatt a hirtelen ,nem várható szerencsétlenséget,úgy érzed minden összeomlik ,hirtelen teljesen értelmét veszti minden földi vesződség,már csak azon csodálkozol ,hogy lehet,hogy a kőrülötted levők ezt nem úgyanúgy érzik.


Ilyenkor jővünk rá arra,hogy még akkor is ha tudatosak vagyunk afelöl hogy bármikor véget érhet földi életünk,sosem állunk készen arra, hogy ezt el is fogadjuk.
Akkor soha el nem múló fájdalomként éltem meg az elválást attól az embertől kivel 41 évet voltunk együtt jóban-rosszban.S ez annál tragikusabb volt,hogy teljesen egészséges,soha nem betegeskedő lélek volt,s a legkevésbé voltunk felkészülve erre.


Igen,akkor lehetetlennek,tünik ,hogy valaha még másképpen is érezhetsz,mint ez a mély semmihez sem hasonlítható fájdalom,minden csak erről szól.A felidézett mozdulatok,szófoszlányok,s hirtelen rájőssz,hogy még a legkellemetlenebb vele megélt helyzetek is kedvessé válnak és egyszerüen vágyodsz utánuk.Édessé válik minden emlék mi hozzá köt.


Nehezen elképzelhető,hogy létezik ilyen fájdalom, s ezt át is lehet vészelni,s főleg,hogy ez oly végelláthatatlannak,tünik, s minden pillanatot meg kell élni.
S föleg,hogy gondolatban vele kivántam vitatkozni , hozzá beszélni de tudtam , hogy ez nem lehet ,ő már odaát van, s ezért minden szavamat Istenhez intéztem,Hozzá kiáltottam,belekapaszkodtam,makacsul, s kértem a türelmet , hogy mindezt úgy éljem meg,hogy össze ne roppanjak közben.


S Isten hüséges Igéreteihez,s vigasztalt,erősített,felkarolt.


Az ÚR az én örökségem, mondja a lelkem, ezért benne bízom.
Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt.
Jó csöndesen várni az ÚR szabadítására. Jeremiás siralmai 3:24-26
Ha megszomorít is, de együtt is érez kegyelmének gazdagsága szerint.



Nincsenek megjegyzések: