Egy nagyon tanulsagos leckeben volt reszem a napokban.
Van nekem egy nagyon kedves "elso unokam"akivel kicsi kora ota nagyon kulonleges lelki kapcsolatban vagyunk,nem volt ritka az az eset mikor en tanultam tole.
Ez tortent most is egy este.(mint irtam nalam vannak nyaralni)
Neki volt egy nagyon jo szokasa ,mivel o hivonek nyilvanitja magat,minden este vagy eppen miutan valamiben hibazott,beismerte s bocsanatot kert.Meg csak ovodas koru volt s valosagosan szenvedett ha valami "bun "volt eleteben s mig megnemtert vagy be nem ismerte.
Most pedig azt vettem eszre hogy bizony ezek a kis megteresek,bocsanatkeresek elmaradnak.
Persze miutan helytelenul viselkedett egyik este s nyilvanvalo volt gondoltam hat most bizonyara erzekelte o is s beismeri.De semmi!
Es akkor megjegyeztem:mi tortent vele.
A valasz habar keson is de jott s varatlan s megdobbento volt.
"Hat miert is kerjek bocsanatot,hisz azt mondod hogy megbocsatasz ,de te ujbol azt teszed"
Vagyis o Samuel ujra meg ujra ugyanabba a hibaba esik.Bizony elszegyeltem magam.Ez igy van
mert ha nem mi lesz a
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? 22. Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is
Most mar rajtam volt a sor hogy bocsanatot kerjek, s ugyanakkor halat adjak az Urnak hogy megtanitott erre a leckere.
Milyen sokat is ronthatunk akkor is mikor megvagyunk gyozodve hogy igazunk van.Oh orizzen az Ur!
1 megjegyzés:
igen,tanitgat az Úr,neki sok eszköze van...néha a gyerekek által!Nekünk csak nyitott szemekre,fülre van szükségünk!
Szép nyaralást neked kedves Iri unokáiddal:)
Megjegyzés küldése