2009. január 28.

LEMARADTAM


Eszre sem vettem volna hogy mar 4 napja nem irtam, de eppen valamerre szomszedoltam,s ott lattam hogy elmaradtam a bejegyzesekkel.Hogy miyen hamar elszaladt ez a negy nap. Tudtam hogy igy lesz.A varakozas ideje alatt mintha megallna az ido de utana mar felgyorsul ujra.Halat adok az Urnak,hogy atsegitette Veronikat a szulesen s megajandekozott egy szep nagy unokaval.Ove a dicsoseg mindenben. Viszont azota mar ki is jott a korhazbol ,es mar haza is utazott Olteniaba.Ma utaztak s hala draga Urunknak hazaertek,jo korulmenyek kozott,minden problema nelkul.Persze hogy reszunkrol nem volt eppen izgalom nelkul ez az utazas,mivel tul korai volt,dehat mikor elkotelezed magad az Urnak nem lehetsz helyhez kotve.Bizonyara annakidejen a pusztai vandorlas alatt sok zsido no hurcolta ujszulottet magaval,pampers,kenyelmes uloke nelkul.
Az en vigaszom az hogy vegulis a kozepso kislanyt(egy ev, het honap) Priszcsillat itthagytak,s ezzel konnyithetek nemileg Veronikan.Az Ure a dicsoseg mindenert.


3 megjegyzés:

Kriszta írta...

épp én is elgondolkoztam, hogy milyen rég nem olvastam Irénke testvérnő bejegyzését...

Tündi Dajka írta...

Én is örülök, hogy ujra olvashatlak :)

iri írta...

Ez nagyon jo ha hianyoztam