Elozo irasom ket megjegyzest kapott.S milyen jelentoseggel birt is szamomra.
Eppen fentrol a haloszobabol jottem,ahol agynemumet(frissen mosott) fogtam ossze SZEPEN,vigyazva hogy minden csucske megtalalja tarsat,nehogy valamerre kicsungjon a sarok vagy szel, s persze mint lenni szokott gondolataim futkostak, s hova el nem jutottak.Vissza a gyerekkorba.Meghozza serdulokorban .Mert eppen oda?
Mert ilyenkor mindig eszembe jut hogy milyen"semmirevalo" is voltam.Vagyis ez azt jelentette hogy semmit sem csinaltam jol.Minden tokeletlenul sikerult nekem.Persze hogy szigoru szemek csungtek rajtam:szulo,testver,baratno,szomszed,nagyneni stb.,ki meg tudja hany "joindulatu" leny volt a nevelni szandekszo sokasagban.Mindenki javitani akart rajtam.Tokeletesse tenni.Hogy mindent jol vegezzek.Nehogy valamikeppen egy semmihez sem erto gazdasszony valjon belolem.S el is ertek celjukat.Olyan tokeletlenne valtam hogy ha valaki netalan megdicsert azonnal gunyolodasnak vettem.Mindig megvoltam gyozodve afelol hogy mindenkinek joga van minden johoz rajtam kivul.
Igaz hogy ez nagyon halassa tett az apro dolgokban,minden kis dolognak ujjongva orvendtem(ma is)
Mikor mar azt gondoltam minden veszve,belolem mar semmi sem lesz jott az Ur s orokoseve tett,s teljesen megvaltoztatta identitasom.Most mar orvendtem hogy tokeletlen vagyok mert benne tokeletesse lettem.S eltudom fogadni ugy a dicseretet mint az epito kritikat,mert mindketto javamra van.
Most mar ertitek ugye mindketten miert esett olyan jol bejegyzesetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése