2010. február 21.

SIMA,ZOKKENOMENTES

Kellemes utazasunk volt Mirjammal.Olyannyira ,hogy a Duna partjaig megsem alltunk.
Ezt szo szerint mondom,mivel Caracal-on szalltunk le ahol mindket fiam, menyem Ana es kisunokam Jonatan vart, s mivel eppen Corabia-n (ott is van egy misszionarus csalad) a dunaparti es hatarmenti varosban volt dolguk hat minket is magukkal vittek.Hala a draga Atyanak nem ereztem faradsagot megha este kilencre ertunk is haza.
Erdekes modon unokaim mellett mindig ugy felfrissulok.Ugy tortent most is.
Igaz most kulonoskeppen nem tudnak teljes gozzel orulni nekem,mivel ez azzal jar hogy szuleik elutaznak,vagyis Raul meg Ana.Meg ma velunk lesznek ,de holnap,hetfo reggel Bukarestbe mennek ,ahonnan elrepulnek az Egyesult Allamokba.
Amszterdamban lesz az atszallas(jol fejezem ki magam?),majd irany New York ahol ket oras varas utan tovabb repulnek Missouri-ba ahol negynapos konferencian vesznek reszt,majd Houston,meg Floridaba is mennek ,na meg igy tovabb,egy honapig.
Kellemes ,aldott vasarnapot mindannyiotoknak!

3 megjegyzés:

Zsazsa írta...

Áldott időtöltést az unokáiddal.

Módi Noémi írta...

Az Úr áldjon kedves Iri míg ott vagy, addig is!:)
Sok erőt! puszi

H. Mária írta...

Jó utat kívánok és azt, hogy egészségben haza is kerüljenek. :)