2010. február 27.

MEGVOLT AZ ELSO


Nagymama-unoka konfliktus!

Az ugy tortent hogy en "regimodi "leven nem egyeztem bele hogy az este, megha pentek is sokaig fennt uljenek.Ok pedig ezt ohajtottak s mivel jott az inspiracio a masik ket hazunkban tartozkodo fiatal reszerol is az en szavam teljesen sujat veszitette.

Mar egeszen panikba estem mert senki nem hallgatott ram s az ora rohamosan szaladt ejfel fele.

Mit tegyek?Veres ,kiabalas szoba sem johet,mar a szep szo sem hasznalt,hat egyszeruen azt mondtam tegyetek amit akartok, s szobamba, s ott agyamba vonultam.De fustbe ment terv,megha 10 kor meg nagyon almos voltam, most egyszeruen nem jott alom a szememre, csak fottem belulrol.Mit tehettem egyebet mint hogy imadkozzam.Oldja meg az Ur.

Reggel aztan osszeult a tanacs, s egyszeruen kijelentettem hogy matol kezdve szabadok azt tenni ami jol esik,nem fuggnek tolem.Hat kisse megdobbentek, s nemi gondolkodas utan ,erdekes modon nem akartak szabadok lenni.Bocsanatot kertek s elhataroztak hogy inkabb hallgatnak ram de ne vegyem le kezem roluk.

Ezzel a metodussal annak idejen kissebbik fiam is eszre tert ,meg kamaszkoraban tortent hogy nagyon sokat alkudozott velem hogy bizonyos dolgot elerjen,s mikor lattam hogy nem jutunk kozos nevezore,hat egyszeruen neki is azt mondtam tehet ami jolesik matol nem fugg tolem.Akkor elvonult de jott keves ido utan mint egy azott kiskutya hogy nem szereti ezt az allapotot mert nagyon egyedul erzi magat.S helyreallt a beke.

Mint ma az unokaimmal.Beke es csend van s nagyon jo erzes mert tudom az Ur oldotta fel a feszultseget.

Viszont en is tanultam ,jobb egyet aludni bosszusagodra,mert ha az este kiborulok csak romboltam volna de igy,erosodott kapcsolatunk,persze a ket fiatallal is ,mert egyikuk hibas volt.

Milyen jo az Urban oldani meg problemainkat.

2 megjegyzés:

Anna írta...

De jó! Mikor nincs akkor veszik észre milyen jók a határok... s hogy kell a törvény! Továbbra is sok bölcsességet.

sedith írta...

Iri, ennél gyönyörűbben nem is lehetett volna megoldani. Amint Anna is írta, igen, a láthatatlan határokra, mégha a valóságban bizonytalanok és törékenyek is, nagy szükség van, mert biztonságot adnak. Olyan, mintha egy 200 m-es mélység fölött vezető útnak nem lenne korlátja. Biztos, hogy az autó az út közepén menne. HA lenne korlát (pedig, ha baj adódna, az nem védene meg semmitől), biztos, hogy mindenki a maga helyén menne! Szóval, további hasonló bölcsességet Neked!