Sorolnam.Hogy szinte el sem mulik egyik bajod s maris jon a masik.Sokszor valossaggal ugy erzed hogy mar olyan faradt vagy hogy feladnad a kuzdelmet ,mert a harc szoros,kimerito,erot emeszto.
De az utolso pillanatban felnezel s egy sohajjal elintezed s tartod a sarat tovabbra is.
Mert miutan kievickeltel egyik bajbol azt mondod ,na most egy kicsit pihenhetek , milyen jo lazitani,sutkerezni a nyugodt percekben,viszont miutan feluti a fejet a masik baj ,rajossz hogy csak fegyverszunet volt.Kezdodik ujra az utkozet.Megfeszited melledet, erosen allsz,remenykedsz s elore orvendesz a kimenetelnek.
Miert ?Mert a haboru mar regen meglett nyerve.Ott a kereszten.Valaki felvitte bajainkat a keresztre s orokre legyozte.
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg Ezsaias 53:4-5
Igen jelenleg harcolunk:Miriam egy hulessel,en egy leblokkalt vallal(az idojaras miatt)
4 megjegyzés:
Köszönöm, hogy leírtad, jókor jött!
Az Úr adjon gyúgyulást Neked és Miriamnak is!
Köszönöm, bíztatásként értékeltem kedves szavaidat!
igy van ez...olyan szépen leirtad!Köszönöm!
Gyógyulást neked és Mirjámnak is!
Koszonom!
Megjegyzés küldése