2010. január 14.

EN EZT IS A KITARTAS KATEGORIABA


Sorolnam.Hogy szinte el sem mulik egyik bajod s maris jon a masik.Sokszor valossaggal ugy erzed hogy mar olyan faradt vagy hogy feladnad a kuzdelmet ,mert a harc szoros,kimerito,erot emeszto.

De az utolso pillanatban felnezel s egy sohajjal elintezed s tartod a sarat tovabbra is.

Mert miutan kievickeltel egyik bajbol azt mondod ,na most egy kicsit pihenhetek , milyen jo lazitani,sutkerezni a nyugodt percekben,viszont miutan feluti a fejet a masik baj ,rajossz hogy csak fegyverszunet volt.Kezdodik ujra az utkozet.Megfeszited melledet, erosen allsz,remenykedsz s elore orvendesz a kimenetelnek.

Miert ?Mert a haboru mar regen meglett nyerve.Ott a kereszten.Valaki felvitte bajainkat a keresztre s orokre legyozte.

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg Ezsaias 53:4-5


Igen jelenleg harcolunk:Miriam egy hulessel,en egy leblokkalt vallal(az idojaras miatt)

4 megjegyzés:

Emese írta...

Köszönöm, hogy leírtad, jókor jött!
Az Úr adjon gyúgyulást Neked és Miriamnak is!

Csillagos írta...

Köszönöm, bíztatásként értékeltem kedves szavaidat!

marika írta...

igy van ez...olyan szépen leirtad!Köszönöm!
Gyógyulást neked és Mirjámnak is!

iri írta...

Koszonom!