MOST EPPEN AZON ELMELKEDEM

Miert is vagyunk ugy azzal, hogy mikor valamilyen kritikus-konfliktus-proba helyzetbe kerulunk, olyan tragikusan fogjuk fel a dolgot mintha azon mulna minden.E dolog korul forog gondolatunk, erzeseink, csakis errrol beszelnenk allandoan.Hiaba is tortenik egyeb korullottunk, vagy kornyezetunk egyebbel van elfoglalva, mi csakis errol szeretnenk ertekezni.Szeretnenk! Mert a legtobb esetben nem tesszuk , nem is beszelhetunk rola.Esetleg egy- ket benfentes szemelynek elsirjuk bajunkat, persze csakis azert hogy tamogatva legyunk,partfogot talaljunk igazunk bizonyitasara.Mert ugye artatlanok vagyunk.Ujbol a masik volt az aki serteget, igaztalanul vadol,tamadja szemelyunk. S nem mintha nem lenne ez igy valojaban.De tulsagosan hatalmaba tud keriteni a megkeseredes az elszenvedett igazsagtalansag miatt.S ez semmi jot nem szul bennunk.Meg olyan bosszu erzesek is keringenek valahol ott melyen, eldugva, hogy nehogy rossz fenyben lattassek szemelyunk, csak ugy valahogy hat" majd megmutatom, ereztetem" arnyalatban.

Egyszoval a sertett fel ugye teljesen"artatlan"

Bizony , bizony mondom nektek csak EGY volt artatlan, s Azt is keresztrefeszitettek.S miert?

AZERT hogy most mi akik Ot s aldozatat elfogadtuk , ne keressuk minden aron igazsagunkat, fogadjuk el OT IGAZSAGNAK, s ugy nezzunk a serto felre mint aldozatra.Onmaga aldozatara.Ki nem fogadta meg be az igazsagot s rabja onmaganak.

De azert onmagukban jok ezek a kritikus-konfliktus-proba helyzetek, pontosan szerepuknel fogvan.Mivel eppen proba-szerepuk van.

Mikor ezt olvastam Evodianal :"Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?" Jeremiás 12:5

Tudtam hogy a Jordan hullamaiban vagyok, s azt is ereztem hogy a bekesseges foldon vagyok batorsagban.

S akkor az Ur eszemben kellett jutassa aldott Igejet: De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;

15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;

A hullamok elcsendesedtek,s mint vihar utan a termeszet, erosodve , frissulve, kapcsolaterosodve kaszalodtam ki ebbol a "kritikus-konfliktus-proba" helyzetbol.Ujbol megertve hogy nem a helyzet, korulmeny a fontos, hanem mikent elem meg azt.Ugy vagyok a hullamokban is mint bekessegben vagy.....?

S bizony szukseg van viharra is!

Aki pedig ebben volt, van vagy eppen lesz erti mirol beszelek.

Mindenben az Ige a fontos mikent eljuk meg.