2009. március 17.

PILLANATKEP

Az este mikor bementem unokaim melle,esti csokod adni ,ket kis fejet lattam osszebujva.Mikor kozelebb hajoltamSamuel szemesarkaban konnycsepp,volt,s Ionatan is elegge szomoru kis pofat vagott.Mikor megkerdeztem mi tortent,a valasz egyontetu volt,vagyodunk apuek utan.Dehat jonnek ok s egyutt lesztek ujbol,mondom en.Elozoleg nemi fegyelmeztetesben reszesultek nagybatyjuk(kissebbik fiam)reszerol,persze nem kerult sor veresre,megis Ionatan most reszketo szajjal azt mondja:Igen de anyu meg apu minden fenyites utan megpuszilnak.
Ez hianyzott nekik,a megertes a fenyitesben,Shirtelen elvonult szemme elott a kep arrol a sok elhagyott gyerekrol kiknek szulei kulfoldon dolgoznak.Semmi sem tudja helyetesiteni a szuloi szeretetet.
SEM ISTEN SZERETETET.

4 megjegyzés:

Kiss Judit írta...

az unokáidat éppen úgy hívják, ahogy a mi fiainkat. szép nevek azt mondom.

iri írta...

hat ennek igazan orvendek

Tündi Dajka írta...

kis édesek... mindig lecke nekem is, hogy a fenyitésben szeretet legyen...

marika írta...

de édesek...igen a gyermekek nagyon érzékenyek,én is anyiszor tanulok tölük.Az én nagyobbik fiam is Jonathan:)),én is azt mondom hogy szép nevek!