UTOLSO UTAZAS (13)

Nem volt kiváltságos helyzetben gyerekkorában,hisz,addig míg iskolatársainak

minden megadatott,ő még egy egyszerű tenész cipőt is ki kellett harcoljon, s a lyúka

dásig hordania Még akkor is ha gyakran fájdalmasan kőnyvelte el ,hogy társainak szü

lei jelen vannak az iskolai eseményeken,ő lehajtott fejjel nem mert az örömtől kipirult arcokra nézni,mindezek nem verték le ,hanem korán megtanulta ,hogy nem számíthat emberi támaszra ,hanem saját erejére támaszkodva érje el álmai célját.

Volt egy kedvenc szolása akkor amikor semmi kilátás nem volt egy -egy probléma

megoldására:” Isten fent és látja”-volt türelme kivárni a dolgok menetét.Ezt a bizako

dást behozta házasságunkba, s mikor én türelmetlenkedtem,ö csak csendesen csitított

Sportos alkat volt már szinte gyerekkora óta benne volt a város kézilabda csapatá

ban ,s nem hagyta félbe ,hanem nagyobbik fiunkkal is járt az edzésekre.

Elég kalandos életnek néztünk elébe s valahogy már egybekelésünk óta minden rendellenes volt.Már az,hogy egy óra szabadot kaptam a munkahelyemről ,hogy jelen

lehessek polgári esküvőnkön ,hol egyetlen családtag vett részt rajtunk kívül,rokkant é

desapja.Hát akkor mindent nagy izgalommal éltem meg s minden porcikám meghato

dással volt telve,viszont utólag gyakran felídéztem ezeket a pillanatokat s derültem a

zon az egyórás szabadórán,s talán fel sem tünt ,hogy senki nem ünnepelt minket, s már nem emlékszem,ha véletlenül nem éppen munkaruhában voltam jelen,mert onnan egyenesen a munkába mentem vissza.

De akkor mi ezt számba se vettük, minden természetesnek tünt,mert ugyebár :

„Isten fent és lát mindent” s ez elég volt ahhoz ,hogy elégedettek s hálásak legyünk

mindenért.S nem nevezhetném ezt igénytelenségnek,hanem inkább gyermeki bizoda

lomnak,hogy egyszer minden amúgy is valóra válik s ez segített rá, hogy mindennek

nagyon tudjunk örvendeni.

A „mégcsakegyvillámkanalamsemvolt” állapotból felvergödtük magunkat a saját lakásra,hol már második fiunk is megszületett,s minden felgyülemlő felhőre ez

volt a válasz:” Isten fent és lát mindent” És úgy is volt,Ő volt az ki utunkat egyengette oda vezetett,ahol terve szerint helyünk volt.

Lehet hogy nem mindig értettünk mindent de Istennek a tervében minden tökéle

tes. Az ,hogy elvezessen a Vele való találkozásra. Akkor amikor én semmi jelét nem láttam a tervbe vett dolgok megvalósításának,ő úgy beszélt roluk,mint ami máris rendelkezésünkre készen áll.Nem mondom , hogy ez éppen örömöt adott nekem,elég gyakran bosszankodtam gyerekesnek látszó hitén.

De ö ,ki mindent ki kellett várjon, harcoljon , ahhoz ,hogy ennek örvendhessen ,volt türelme kivárni mindig a megfelelő időt mindenre,velem ellentétben,ki eléggé türelmetlen voltam,s néha az el nem ért dolgok bosszankodással töltőttek el.

UTOLSO UTAZAS (12)

Nehéz elfogadni Isten akaratát, föleg ha szenvedéssel és fájdalommal jár, de amikor ezt elfogadod, boldoggá tesz.

„ Nézd meg Isten cselekedeteit: ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?

A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik. „Prédikátor 7:13-14

A legnehezebb talán az első hazatérés volt közös lakhelyünkre.Szembenézni,nem-

csak az együtt megélt emlékekkel,a keze munkáját őrző dolgokkal,hanem a falusi elő

itéletekkel,mely szerint mindenki pontosan tudja mi megy bennem végbe ,s eszerint is kell viselkednem, beszélnem.

S még akkor is ha minden újabb találkozással akaratlanul is eleredtek könnyeim

én tudtam, hogy szívemben megindult a gyógyúlás.S mégis gyakran azon vettem ész

re magam,hogy kétszinüen kifele azt mutatom amit éppen elvárnak tőlem, addig míg

Isten újja rá nem mutatott s elszégyeltem magam, s tudtam, hogy bátorság kell ahhoz

is hogy megéld azt amit Isten munkál életünkben.

Ugyanakkor fájdalommal kellett elkőnyvelnem,hogy szomszédaink,ismerőseink,

barátaink szívében is nagy ür támadt, nemcsak az ö eltünésével hanem az én elköltö-

zésemmel is.S még akkor is ha talán örömmel könyvelhetném el, hogy mennyire hiá-

nyolják jelenlétem, ez szomorúsággal töltött el, hogy ezen már nem változtathatok.

Mert a megváltozhatatlan bekővetkezett hirtelen ,minden előző bejelentés nélkül,csak

azért mert ennek így kellett lennie, akkor és ott s ilyen formában.Mert Isten szuverán s Ö az aki a maga akarata szerint véghez visz előre elhatározott életeseményeket.

Férjem teljes életével sokakra hatással volt.Ott ahol megfordult nyomot hagyott,s

halála is ilyen volt, rányomta bélyegét ismerősei, barátai, rokonai,s legfőképp családja

életére.Megrendítő volt.S még akkor megértettem, hogy neki így kellett elmennie,

csakis így válthatta ki ezt a hatást halálával.Egy beteg, ágyban fekvő ember halála

nem lep meg talán meg sem rendít annyira.De egy makkegészséges,erőteljessé,

annál inkább, s az ember hirtelen ráébred véges voltára. S sokak szívében elndultak

a kérdések sokasága életükre vonatkózólag.

Nagy kegyelem volt hirdetni az Igét ,nemcsak a faluban,hanem a város olyan lakosainak kik talán eddig ilyen formában nem volt alkalmuk hallani.Ezért is hálásak

voltunk Istennek.És hisszük, hogy Isten arra méltatott minket,hogy fájdalmunk ilyen

formában is hasznos legyen.

UTOLSO UTAZAS

                                                 A GYOGYULAS UTJAN (11)

December 12-én történt a baleset,a téli ünnepek küszöbén.Ünnepek mik öröm-öt hoznak az ember szívébe,az enyémben szomorúságra leltek.

Meg kellett birkozzak e nyomasztó érzéssel,hogy az öröm kihalt szívemből, s minden

ami földi elvesztette teljesen értékét,semmi érdeklődést nem éreztem irántuk.

Ha nem lettem volna családom között,értelmét vesztette volna létem.Szin-

te állandó beszélgetésben voltam Úrammal és Megváltommal,s faggattam,hogy mi is az én elhívatásom ezúttal.

A válasz nem váratott sokáig magára: ”Fektess unokáidba”

Mint egy mentőővbe kapaszkodtam bele ebbe az új hívatásomba.Nagy szükségem volt arra,hogy értelemmel töltödjék meg új életem.-

Mert egy új élet kellős közepén találtam magam,minden megváltozott, villámcsapás gyorsaságával.Ehhez kellett hozzászoknom,elfogadnom,s megtalálnom

azt ami ekkor nagyon hiányzott.Az örömöt.

Rá kellett jönnöm arra, hogy Isten igéjén ,szaván kívül semmi sem tud megvi-

gasztalni.Sem az a tudat, hogy talán mások sokkal nagyobb tragédiát élnek át mint én

mert úgy ahogy mint egyedi lényeknek voltunk teremtve ,érzéseink és megéléseink is

különböznek,s a fájdalom és szenvedés is egyedi,s oly erőteljesen éled meg mintha e-

gyedül csak te lennél e földön aki ezen átmegy.

A gyülekezeti tagok mint egy vigasztaló fal vettek kőrül,de voltak olyanok is kik

nagy igyekezetükben még inkább a sebre tapintottak ,felhíván figyelmem újból és új-

ból ,hogy mily nagy lehet fájdalmam.

Ez okból kifolyolag egy ideig amennyire csak lehetett ritkítottam a közösségi együtt-

létet. Fájt a magyarázkodás.

Ezért volt az, hogy Szilveszter éjszakáján egyedül voltam otthon (mármint nagyobbik

fiamnál),s elkeseredésemben az Úrhoz kiálltottam:

-Miképpen találjam meg én is örömömet az ünnepekben!? Ha nincs kivel megosszam!

A válasz nagybetüs Ünnepként robbant be szívembe s egész lényemet örömmel töltöt

te el.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van Zsoltár 16:11

Ez oly hirtelen, meglepő érzés volt , hogy szinte megijedtem tőle.Hát mégis van lehe-

tőség még így érezni,nem apadt ki teljesen ez a forrás bennem?

Nem, hisz örömöm forrása az Úr Jézus,s Ö az ki ezt kidolgozza bennem.Itt volt végig

mellettem, átérezte fájdalmam,s most már bizalommal néztem elébe a dolgoknak tud

ván, hogy Ő fog tanítani ez új életem ösvényére is.

Igen , egy új kíhívásnak néztem elébe.Elfogadni ezt az új érzést szívemben ,

akkor is ha félelemmel könyveltem el, hogy ha odaadom magam ezen új érzésnek hüt

len leszek gyászomhoz.Igen még ha furcsán is hangzik ilyen ellentmondó érzésekkel

kellett megbirkozzak.

Mert akkor, amikor Isten ilyen csodálatosan gyógyítja,kötőzgeti a sebet,felmerül a fé-

lelem,hogy ez talán egy negatív fényt vetít özvegységemre, s gyanussá válik túl korai

vigasztalásom.

De Isten így dolgozik,meglepően,a Maga modszerei szerint ami nem egyezik sem

világi szellemmel,sem a megszokottal. S ezt elfogadva,mégha az ár ellen uszunk is ta

pasztalhatjuk meg az igazi, élő gyogyúlást .És ez nem megy egyik napról a másikra,

hanem lépésenként,nap mint nap megtapasztalva Isten gyógyító erejét,vigasztaló je-

lenlétét.

UTOLSO UTAZAS (10)

Ilyen s ehhez hasonló gondolatok munkálták elmémet azokban a temetés utáni napokban.Kivántam megszabadulni az erős fájdalomtól,mely úgy látszott véglegesen

belém fészkelte magát. Sem mosoly ,sem kacagás sem öröm nem tévedt be hozzám még véletlenül sem.

És ekkor az Úr halkan szólt:

„Választanod kell: 1.vagy ősszeomlasz a fájdalmad alatt

2.vagy bizalommal leszel irántam , s ezáltal bizonyságot teszel a Bennem való hitedről .

Akármelyiket is választod,Dan a férjed már eltávozott.Ezen nem változtathatsz.

De jusson eszedbe az Ige mit oly előszeretettel szóltad szenvedésben levő embertársa

idnak

„Ha lágyan viselted magad a nyomorúság idején, kevéske az erőd. „

Példabeszédek 24:10

Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, Habakuk 3:19

Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek URa a neve. Megváltód Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Ezsaiás 54:5

Volt tanítónőm ezt az üzenetet küldte:”Vigasztalódj vígasztalva”

Mint jajkiáltás tört ki belőlem a kérdés: „Uram mi az én vigasztalásom?!”

Isten az én vigasztalásom! - jött a válasz.

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, 2 Kor.1:3

És ezzel elkezdödött az én vigasztalásom és egyúttal gyógyúlásom is.

UTOLSO UTAZAS(9)

Hálát adtam Istennek ,hogy megtanított engem a "jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. "-re.

Az " igazság iránti engedelmességben" kellett megtisztítanom életem,megtanulni az

egedelmességet még akkor is ha úgy éreztem,vagy éppen meg voltam erről gyözöd-

ve, hogy egyes helyzetekben,jobb dőntést hoznék.De most már tiszta szívből tudtam

bólintani.És ez minden esetben örömmel töltőtt el mert része volt a győzelemnek.

S ezt Isten munkálta bennem.Egy új felismerés,egy új helyzet,mi gyönyörűsé-

gessé tette az Istennel való járást.

S most ennek hirtelen vége lett.Már nem gyakorolhatom az ilyen fajta engedel-

mességet.Mint egy veszteséget éltem át ezt a felismerést.Szabaddá lettem ezen aláve-

tettségből szabadság mely semmi örömöt nem hoz.Keserű felfedezés!

És még sok más az Úr által bennem kidolgozott lelki győzelem,úgy nézett ki

értelmét vesztette .Mert a maga ősszeségében eme Ige beteljesedésében éltem át olyan örömöket,mik nem hasonlíthatók semmihez,s győkeresen változtatta meg kap-

csolatunkat,s mind ez alapján értettem meg én is mi is az az önzetlen szeretet ,hogy

feltétel nélkül tudd szeretni társad.

Hasonlóképpen, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy h.a némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete ige nélkül is megnyerje őket, 1Péter 3:1

Csak úgy nézett ki ,mert amit Isten munkál annak örökkévaló értelme van.S ha itt e földön ezt az Igét ilyen értelemben nem is gyakorolhatom,számos gyakorlati alkalmazása lehet embertársaimmal való kapcsolataimban.

Ez az érzés azért született meg bennem azokban a napokban, mert kevés idővel a

férjem halála elött egy újabb győzelmet ünnepelhettem lényemben.

Szeretem az igazságosságot,és főleg azt, hogy igazságosan itéljenek felettem.

Ez nem mindig történt meg,s talán nem is volt annyira téves, mint amennyire fájdal-

masan érintett engem,de elég gyakran sértődött voltam emiatt.Amikor felismertem

hogy ez egy fajta meg nem bocsátás,kértem az Úrat ,munkálja ki bennem Igéjét tegye

életté életemben.

"elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek." Kolossé 3:13

És ezt szeretetben tegyem ,ami nem más mint a " a tökéletesség köteléke. "

Isten hűséges igéreteihez s segítségemre volt gyengeségemben.Kértem, hogy mintegy instant tudjak megbocsátással felelni minden sértésre,esetleges igazságtalan

itéletre.Nem ment simán s jó ideig eltartott,mig végül is élően meg is

tapasztalhattam. Örömmel könyveltem el , hogy már nem kell haragudnom ,mert a megbocsátás már bennem élt még mielőtt sértés ért volna.Áldott érzés volt.Hála és öröm a harag helyett

És most ez mind a múlté,már nem gyakorolhatom.

UTOLSO UTAZAS(8)

Azok a napok nehezen elviselhetőek voltak,nyomasztó hiányérzet,az a véget nem érő vágy,az hogy életem további részét már igy ,nélküle kell leéljem,mind ,mind

jajkiálltássá alakult szívemben.

Isten még azon éjszakán ,a baleset utani éjszakán,Igét adott vigasztalt,de ez csak erö

volt az ezután következő fájdalom elviselésére.

Isten és az Ö Igélye volt vigasztalásom:

Ha nem törvényed lett volna gyönyörűségem, már elvesztem volna nyomorúságomban

Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. Zsoltar 119

Ezt az együtt megélt negyven évet akár két részre oszthatnám.Húsz évet mint

megtéretlen,s még húszat mint megtért feleség.S igy átgondolva életünk folyását s a

különbségeket,hát a második fele nehezebb volt ,de felülmúlhatatlanul szebb.Már-

mint nekem.Mert állandó lemondásról szólt.Lemondani önmagamról,addigi meggyő-

ződésemről,s alávetni magam Isten akaratának.

Ez teljesen felborította értékrendem,mert olyan makacsul tudtam ragaszkodni i-

gazságaimhoz,hogy onnan senki sem tudott volna kizökkenteni,de Isten megtette.

Nagyon értettem ahhoz,hogy irányítsam a dolgokat, s észrevétlenül a vezetés ,a

fontosabb döntések mind az én vállamon voltak.Már azt sem tudom ha ez valakinek feltünt ,vagy nagyon is magától értetődő volt,hogy miért azt sem tudom már.És Isten

ebből kellett helyrebillentsen.

Az asszonyok engedelmeskedjenek saját férjüknek, mint az Úrnak. Efézus 5:22

A vitás ,nem egyértelmü dőntéseket,immár ráhagytam, s igyekeztem elfogadni,

még akkor is ha ez nem ment simán,sőt,egy jóideig észre sem vettem,milyen kétszi-

nüen viselkedtem.Jó és szófogadó feleséghez illően nagyon szépen tudtam bológatni

beleegyezően arra is amiről éppen más véleménnyel voltam,de a szívem egyeltalán

nem így érzett.

Jó ideig eltartott ez,mig Isten rá nem tapintott önelégültségemre s megtérthet-

tem, s kidolgozta bennem az Úr,hogy bizalommal lehettem döntései iránt s már nem

volt gond számomra , hogy igazán tiszta szívből egyetértsek vele.Nagy felszabadu-

lás volt számomra s csak ekkor jöttem rá,hogy tulajdonképpen bele is fáradtam ebbe

a némileg kétszínű életbe.

UTOLSO UTAZAS (7)

Azt,hogy este lefekszel, s nincs kinek jóéjszakát mondani,minden reggel,belédhasít a

valóság,hogy egyedül vagy és ez visszavonhatatlanul igy lesz,ezen nincs mit, és mi-

ként változtatni.

Az a tudat,hogy életed teljesen megváltozott,gyökeresen,s véglegesen egy teljesen új

identitás elé állít,egy olyan változás mely teljes odafigyelést igényel,hogy ehhez al-

kalmazkodni is tudj,anélkül,hogy összeroppanj.

Nagyon nehéz volt számomra elviselni a vizsgálódó szemeket,melyek szinte rádtapadnak,fürkészőn mintha körülöttem semmi más látnivaló sem akadna,a kérdé-sek,melyekre, oly nehéz volt válaszolni,magyarázkodni magátol érthető dolgokat.E-

zért is határoztam el , hogy egy ideig , mig a sebek heggednek s nem olyan fájdal -

mas az érintésük ,félrevonulok egyedül magamban ,én és Isten, hogy rendezzem ér-

zéseim.

Fiaim ,döntés elé állítottak.Elhívatásuknál fogva ,nem hagyhattak egyedül négy-

száz km-re tölük,ezért rajtam áll további sorsuk.Ha hajlandó vagyok-e itt maradni a

családjukkal,amelyiknél éppen akarok.

Ideiglegesen nagyobbik fiamnál állapodtam meg,ideiglenesség , mert ők tömbházban laknak,és úgy döntöttem ,hogy tavaszra átköltözöm a kissebbikhez,hol nagyobb szük-

ség van segítségre,négy gyermek mellett és az imaház tetőzetén misszios céllal épülő

szobáknál.

Ez a kegyelem jutott nekem,hogy gyászomat hívő környezetben éljem át még-

pedig ,unokáim,gyermekeim mellett.Ez sokat enyhített fájdalmamom,segített abban,

hogy nemcsak magamra figyeljek,hanem a mellettem levők szükségeit részesítsem e-

lőnyben.

Még akkor is ha ez nem ment simán mégis a kivezető út volt számomra,mert ah-

hoz,hogy tovább mehess szükség van egy kitüzött célra.

Ezt a kérdést tettem fel én is az Úrnak.Hiszen eddig elsőrendű célként életemben

férjem szerepelt,éspedig,hogy őt "beszeressem " az örökkévalóságba.

S hirtelen minden megváltozott.Ezt kellett feldolgoznom,elfogadnom.Az a tudat,

hogy vele már semmi tervbe vett dolgom nem lesz,vele már csak multam van, se je-

len se jövő nem jőhet számításba,megváltozhatatlan valóságként tört rám sok regge-

len át.

Szinte 41 év együtt,öröm,szomorúság,jelentős vagy éppen jelentéktelen esemé-

nyek,fájdalmak,betegségek,csalódások,sok,sok apró vagy éppen erős élmények soka-

sága, mind bevésődve,közös emlékként lényembe,hirtelen olyan jelentősséggel töltö-dött fel,hogy éles fájdalomként éltem át, hogy ez már csak emlék.De ugyanakkor mint csodát észleltem , hogy még a legkellemetlenebbek is édessé váltak , s oly drága

volt számomra.S vágytam utánuk.Igen , a vágy az amit a legnehezebb elviselni.