Sulyos kalapacsutesek hangzottak , s a legsulyosabb de annal fontosabb es orokkevalo ertelemmel feltoltott szot ejtette ki szajan a legszentebb ember Ki elt e foldon" Elvegeztetett"
Ha ez el nem hangzik , nekunk semmi remenyunk nem lenne!Orokre elvesznenk!
2 megjegyzés:
Pecznyík Pál
Húsvéti fény!
Isten népe nem hiába
várakozol szent Fiára!
Valóra vált a szép remény,
ragyog rád a mennyei fény.
Gyermekeim ne féljetek,
él a Fiam, örüljetek.
Üres már a sötét kripta,
menny kapuja újra nyitva!
Megváltottak: mind jöjjetek,
hitben, elém térdeljetek.
Meghallgatom hő imátok,
áldásomat hintem rátok.
Hívő lelkek örömével,
a Szentlélek erejével
járjátok be a világot,
tegyetek hűn bizonyságot
Fiamról, ki mindenkiért,
adta vérét, szent életét!
Így, ki bűnét szívből bánja,
üdvét: nálam megtalálja.
Mennyből jövő húsvéti fény,
te tündökölj, lelkünk egén!
Mi, e fényben járjunk, éljünk,
s feltámadva mennybe térjünk.
Nincs oly kincse, földi térnek,
mit Isten ad gyermekének.
E kincs, miért ilyen drága?
mert az: Fia vére ára!
Celldömölk,
2012. IV. 2.
Pecznyík Pál
Két kereszt!
Milyen nagy szíve van mennyei Atyánknak,
testvérei vagyunk, szerelmes Fiának.
Gondoskodik rólunk, hulljunk elé térdre,
keze felrajzolt egy keresztet, az égre!
Déli féltekén is, aki ott él lássa,
érte is megtörtént, lelke megváltása!
Golgota keresztjén, szent Fia halt értünk,
mert mi már édenben, bűn útjára tértünk.
Már kétezred éve, végbement a dráma,
Isten Fiát értünk, szögezték a fára!
Két kereszt hirdeti, Bolygónknak két felén,
Isten megbocsátott, szent Fia érdemén!
Egyik a Golgotán, másik a kék égen,
hogy a bűnét valló, menny honában éljen!
Jöjjetek mindnyájan, szenvedő bűn-rabok,
a váltság végbement, lehettek szabadok!
Fiam győzelmet nyert, Sátán, halál felett,
készítettem néktek mellette, lakhelyet.
Celldömölk
2012. IV. 5.
Pecznyík Pál
Nincs a sírban Ő!
Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!
Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.
Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
Haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!
Megjegyzés küldése