Mentünk a hídon át. Meleg fény simogatta a Dunát, a partokat, az arcokat, mindent körültem... házakat,hidakat... s szívemben hála fakadt: a hidaknak örültem.
Annak, hogy vannak, folyókon,mélységeken átívelnek, partokat,szíveket összeölelnek.
De míg csodáltam a hidakat, a hála nyomán könyörgés fakadt: Istenem,nem elég! Szíveket,népeket elválasztó szakadékok felett sok híd kellene még!
/Túrmezei Erzsébet: Csodát virágzik a jelen c. kötetéből/
4 megjegyzés:
Köszönet a meghívásért! Ésatöbbi!
:)
Orulok,hogy egyutt teazhatunk,kedves testverkem az Urban,ugyanis Isten kegyelmebol haza erkeztunk.
Ugye Marta , hisz az sem elvetendo!
Eva , hianyoztal, orvendek, hogy megjottel!Eppen ma gondoltam rad!
Túrmezei Erzsébet: Sok híd kellene még!
Mentünk a hídon át.
Meleg fény simogatta a Dunát,
a partokat,
az arcokat,
mindent körültem...
házakat,hidakat...
s szívemben hála fakadt:
a hidaknak örültem.
Annak,
hogy vannak,
folyókon,mélységeken átívelnek,
partokat,szíveket összeölelnek.
De míg csodáltam a hidakat,
a hála nyomán könyörgés fakadt:
Istenem,nem elég!
Szíveket,népeket
elválasztó szakadékok felett
sok híd kellene még!
/Túrmezei Erzsébet: Csodát virágzik a jelen c. kötetéből/
Megjegyzés küldése