A csodas koszorud elso gyertyaja meggyulva de szep is. "Uram en aldom a te szent nevedet. Az eg minden angyalaval egyutt dicserlek, Es a hangod meghallom a szivem legmelyen, A te oromod betolt,mert a tied vagyok en."
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét tán ezredszer, Hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszaröpülök gondolatban gyermeki önmagamba újra. Látom amint kályha mellett Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba Idd meg! Nem fogsz fázni majd! Átmelegedett testem valóban S én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt a meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás ezek voltak mitől az a jó a testem és lelkem járta át. Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek. Hiánya így advent idején fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra ami a konyhát járta át, mikor sült a mézes és a lágyan foszló mákos kalács. Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett csilingelt egy üvegpohár szélén. Itt az angyalka! Megjelent!
Futottunk mind a fenyő köré ámultunk örültünk nagyon. Ezt a boldog érzést gyerekeimnek minden karácsonykor átadom. Már sokszor töltöttük el nélküle a karácsony szent ünnepét, de lelkemben ott mosolyog képe ahogy átöleli a gyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz ha gyertya fényben rá emlékezünk. S tudom onnan fentről ő is nézi. Ugye mindenkit szeretünk? Jusson szép szóból bárkinek! Simogató, ölelő kezekből, mosolytól csillogó szemekből, áradó tűz gyújtson fényeket!
Almási Mihályné Adventi csendben
Adventi csend van. Nincs hang, csak lélek-beszéd. Adventi csendben Lehullok, Uram, eléd. Adventi csendben Csak hitem kis mécse ég; Adventi csend van. Köröttem mély a sötét. Adventi csend van… Készül-e, mond, a szíved? Adventi csendben Gyümölcsöt hoz-e hited? Adventi csendben Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég? Adventi csend van… Krisztus vár éretted még.
Ágh Tihamér: Adventkor
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek. Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad. Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul... Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a tócsák fodrozódó foltján. De a hétköznapok bágyadt szürkesége nem törheti meg azt, ami bennünk béke. Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás: Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás...
Fodor Ákos: Advent
Kit igazán vársz: életedben él - rég itt van, mire megjön.
5 megjegyzés:
A csodas koszorud elso gyertyaja meggyulva de szep is.
"Uram en aldom a te szent nevedet.
Az eg minden angyalaval egyutt dicserlek,
Es a hangod meghallom a szivem legmelyen,
A te oromod betolt,mert a tied vagyok en."
Advent idején
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét tán ezredszer,
Hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszaröpülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra.
Látom amint kályha mellett
Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba
Idd meg! Nem fogsz fázni majd!
Átmelegedett testem valóban
S én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt a meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a jó
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya így advent idején
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra
ami a konyhát járta át,
mikor sült a mézes
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett
csilingelt egy üvegpohár szélén.
Itt az angyalka! Megjelent!
Futottunk mind a fenyő köré
ámultunk örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyerekeimnek
minden karácsonykor átadom.
Már sokszor töltöttük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe
ahogy átöleli a gyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz
ha gyertya fényben rá emlékezünk.
S tudom onnan fentről ő is nézi.
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből,
áradó tűz gyújtson fényeket!
Almási Mihályné
Adventi csendben
Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram, eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég;
Adventi csend van.
Köröttem mély a sötét.
Adventi csend van…
Készül-e, mond, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.
Ágh Tihamér:
Adventkor
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodrozódó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
Fodor Ákos:
Advent
Kit igazán vársz:
életedben él - rég itt
van, mire megjön.
Koszonom , kedveseim!
Köszönöm én is ezeket a kedves verseket!Kívánok áldott adventet. Készülődjünk a vőlegény elé!
Koszonom latogatasod!Viszont kivanom!
Megjegyzés küldése