Meggyult az elso gyertya az adventi koszorun,jelentve az adventi Unnepek kezdetet.Nem mintha eddig nem varakoztunk volna , s nem lett volna meg a varakozas izgalma, de most kulonoskeppen emlekezunk erre.Kihangsulyozva , hogy varjuk Urunk eljovetelet.Jo egy ilyen idoszak amikor figyelmunk osszpontositjuk nemcsak a keszulodesre , hanem az varakozas fontossagara.Mert a varakozas kozben tudjuk sok minden tortenhet:elfaradunk, turelmunk veszitjuk, egyebre osszpontositunk,mas jelentektelenebb dolgokkal toltjuk idonk.
Milyen fontos, hogy ne veszitsuk el turelmunk,mert a Biblia tobb helyen is figyelmeztet erre, de talan ez a legkifejezobb, s gyakran idezem fel magamban: Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
ALDOTT ADVENTET!
1 megjegyzés:
"Csak Jezus ad nyugalmat,
Midon a harc kemeny.
Megfaradott sziveknek
O elteto remeny."
O hogyha hinni mernel,
Ragyogna rad csoda,
Tobbe te nem keresnel mas eletet soha."
Orom mind ezt atelni a probak kozt az Ur Jezussal.
Megjegyzés küldése