2009. december 9.

ZSOLTAR 102

. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. 13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. 14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. 15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; 17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 18. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. 20. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 23. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 28. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 29. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted