De meg jo hogy utananeztem a blogarhivumban,mivel azt gondoltam tradiciova valt hogy a ferjem szulinapjat tavol tole toltsem.Mintha csak a tegnap lett volna, s megis elfeledtem.Mert ugye a tavaly is eppen itt tartozkodtam,de eppen februar 27-en utaztam egy nappal szulinapja utan s meg egyutt lehettunk ezen a napon.
De most mar egyedul van,igaz hogy elutazasom elott keszitettem tortat, a kedvencet:pergeltcukorkremes tortat.
Ezen a gepen nem talaltam megfelelo kepet ugyhogy
ezt idezem megha nem is fest,de talalobb.
Hat Isten eltessen kedves ferjem!Fiaimnak apja s unokaimnak nagyapja!
Oh milyen nagy szo is ez:nagyapja,pedig neha mintha kezzel tudnam erinteni gyerekkorunkat,s talan ebbol a tavlatbol latszik leginkabb milyen rovid is foldi eletunk.
Milyen aprok is vagyunk a vilagmindenseghez viszonyitva, s megis milyen fontosak ott ahol eppen vagyunk.Mindannyiunk milyen nagy hatassal vagyunk kornyezetunkre.Altalunk formalodik a mellettunk levo elete.Nelkulunk(nelkule)
teljesen mas lett volna.
Nelkule,ferjem nelkul mas lett volna az en eletem,mas kornyezetben,mas gyerekekkel ,mas unokakkal.
De en eppen ide illettem bele, s ezert adok halat az Urnak hogy o a ferjem.Mert olyan csodalatosan szotte az Ur a szalakat eletunkben s korulottunk.
Annyi minden van amiert halat adhatok!
Ilyenkor az apro bajok eltorpulnek s halaval gondolunk Mennyei Atyank bolcs terveire!
Mert nem valaszthatjuk szet unnepunket az Iranta erzett szeretettol.Mert nem is lenne igazi bennunk a szeretet Nelkule.
Ezert adjon az Ur neked
kedves ferjem erot, egeszseget,oromot,boldogsagot, s orok eletet!