2014. szeptember 30.

UJBOL ITT!

Vagyis Berghinben.Mar ket napja.Vasarnap este erkeztem.Nagyon levertnek erzem magam ezen a helyen,Ramtor az egyedullet erzese,az elhagyatottsag,az emlekek sokasaga,rajovok, hogy azok az apro oromok ,mik elontottek, mikor volt kivel megosszam, mar nem oromok , hanem eppen keseru erzest kelt bennem.Hogy milyen orommel toltott el a bagyadt oszi meleg a kertben, valamilyen oszi munkalat kozben,meg a fal melletti pad,ahol olyan szivesen ittuk meg kavenkat s kozben tervezgettuk a kovetkezo lepest.Most mindez elvesztette varazsat.S mig igy odaadtam magam az onsajnalatnak,elszegyeltem magam,hogy milyen kellemetlen illat szallhat fel az Urhoz az en erzeseim ,gondolataim folytan,S ekkor atadtam Neki minden bajomat es elhatarozast hoztam, hogy halas szivvel jovok elebe , megkoszonni mindazt amit eppen megkoszonhetek.S annyi mindent talaltam amiert halat adhattam, s orom ontotte el szivem,Megvaltom irant.

4 megjegyzés:

Gál Edith írta...

Drága Iri,
Sokat imádkozok érted és azokért, akik hozzád hasonló helyzetben vannak. Kívánom, hogy Az, Aki megengedte a próbát, adjon neked erőt és mindent, amire még szükséged van!
És TARTS KI!!

iri írta...

Koszonom Edith!

Gogyan Eva írta...

Edes baratnom
Az Ur Jezus legyen tamaszod es menvarad .Sokat gondolok rad es csodalom,hogy milyen remenyteljesek az O utjai.

iri írta...

En is gondolok rad ,s hianyzol!