Azt hiszem mindannyiunkkal megtortent , hogy oszinten kitarjuk szivunket,erzeseinkrol vagy eppen megeleseinkrol,s a hallgato(ink)nk reakcioja nem eppen amit elvarnank,hanem eppen ellenkezoje, mert nem valtotta ki azt az egyutterzo visszhangot ami aztan osszekot kapcsolatokat, vonzova es kellemesse tesz.
Nem mert ugyebar az illeto(k) szerint ilyesmi nem tortenhet meg egy hivovel.Ez szerintem a valosag tagadasa,es egy olyan kepzeletbeli valosagban valo eles ami nem segiti a szemelyiseg formalasat.Ilyenkor mondja az Ige a Mate 7:6-ban: Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
Abban az esetben tehetjuk ha nem vagyunk sebezhetoek s az illeto(k)nek hasznara van
De ha oszinten elfogadjuk s elismerjuk -beismerjuk mindazt ami velunk,bennunk tortenik,Isten Szentlelke munkalkodik s eppen formal is olyanna
AMILYENEK SZERETNENK LENNI VAGY EPPEN ELKEPZELJUK ,HOGY VAGYUNK!
VAGYIS KRISZTUS HASONLATOSSAGARA
van-e itt meg valaki rajtam kivul?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése