EPPEN ARROL VAN SZO MOST

Hogy jo nehany napot (ha az Ur is akarja 21-et) itt toltok Berghinben, mindenbol (eddigi mozgalmas,unokas eletembol) kikapcsolodva,csak en meg az Ur (neha egy-egy szomszed, meg az erdonyi burjany)(mert szepen visszaszaporodott) feltoltodve fizikai, szellemi erovel.Szeretnem a ramborulo csendben tisztazni onmagam.Talan furcsan hangzik,de dragaim annyira megvaltozott eletem (most konnyeimmel kuzdok) ,hogy szukseges szembesulnom uj helyzetemmel,s raernem (megerni) erre,mert csak igy lehetek hatekony abban amire elhivattam.
Nem lesz konnyu dolgom, de nem egyedul teszem , meg vagyok gyozodve abban ,hogy az Ur utat mutat s feltarja elottem amint O akar latni engem.Szot akarok erteni ebbol.
Meg nagyon sok tanulni valom van ahhoz , hogy hasznos legyek s ne akadaly azoknak akikkel (et) szolgalok.
Mert olyan konnyen lehet siklani az elegedetlenseg,onsajnalat,mindenbenhibattalalok,mindenbenigazamvan,lejtojen,hogy szinte eszresem veszem, s talan csodalkozom, mikor valaki felnyitja szemem.
De hiszem , hogy az Ur megesegit ebben, s sokak imaja.
Ebben a taborban sokat sopankodtam azon , hogy egesz ejjel nem, aludtam a satori kondiciok miatt, s most hazajove radobbentem, hogy csupan 5 ejszakarol volt szo,mikor masok nem tudhato mennyi idore satorba , vagy mas meg nehezebb korulmenyek koze kerulnek,elszegyeltem magam,latva egy kepet a hontalanokrol.
Hat ezeket s meg egyebeket kell tanulnom.

Szuk csaladi korben  unnepeltuk Priscila es az en szulinapom