2012. május 30.

HA SZERDA AKKOR TEA

                                                          

Kedves Eva baratnomtol hoztam el ezt a szettet, mert olyan kedves , volt, hogy eszembe jutatta , hogy szerda!Orvendek ennek, mert egy jele annak, hogy jo igy talakozni egy bizonyos napon kedves blogbaratnoimmel.
Koszonom Eva!

Koszonm az Iget is!

3 megjegyzés:

Marietta írta...

Növeld hitünket!

"Mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket."
(Lukács 17, 5.)

A keresztyének testvéri közösségében egyik szentnek sincs többje, mint a másiknak. Péter és Pál nem kapott többet, mint Mária Magdaléna, vagy te, meg én. Egy nyájhoz tartozunk, egyenlő testvérek vagyunk: nincs személyválogatás. Mária, az Úr anyja, Keresztelő János és a megfeszített lator ugyanazt a jót birtokolják, amit te, én s valamennyien, akik meg vagyunk keresztelve s tesszük az Atya akaratát. Mijük is van hát a szenteknek? Az, hogy bűneik meg vannak bocsátva s a Krisztusban ígéretük van vigasztalásra és segedelemre minden szükségben, bűn, halál és ördög ellen. De mindez az enyém is, tied is és minden hívőé.
Az meglehet, hogy e kincset mi nem tudjuk oly szilárdan tartani s hinni, mint Keresztelő János és Pái apostol, de a kincs ugyanaz. Olyan ez, mint mikor ketten emelik ugyanazt a serleget: az egyiknek reszket a keze, a másiké meg nem. Vagy mikor ketten tartják ugyanazt a telt erszényt: egyik erős kézzel, másik hanyagul. A kéz, ha erős, ha gyenge, semmit sem ad hozzá az erszény tartalmához. így az apostolok és köztünk nincs más különbség, mint hogy ők ugyanazt a kincset erősebben tartják. Mindazáltal tudnom kell, hogy ugyanazt a kincset kaptam, amit a szent próféták, apostolok és minden szentek kaptak.

Jézus, kegyelem kútfeje,
Te azt el nem taszítod,
Kiben nincs hit nagy ereje,
Sőt szikráját te szítod;
Hitem olyan volna csak,
Mind a kicsinymustármag:
A hegyeket megmozgatnám
S a tengerbe zúdíthatnám.

Marietta írta...

EGYET KÉREK AZ ÚRTÓL


“Egyet kérek az Úrtól... hogy lakhassam az Ő házában... hogy nézhessem az Úr szépségét.” Zsoltár 27,4

Ha nekünk most kérni lehetne, vajon mi lenne az az egy kérés? Istennél mindig egy kérés van. Salamonnak mondta az Úr: “Kérj, amit akarsz.” Egyet kért, és jól kért. Jó, ha az embernek egy ügye és egy kérése van.
A zsoltáros egyet kért: “hogy lakhassam”, de rögtön utána, hogy “nézhessem és gyönyörködhessem”. Egy állapot ez, hogy lakhassam. Reggel bizony sokszor rövid az Úr előtt való állásunk. Jó volna csak ennyit kérni: Uram, hadd maradhassak Nálad tovább, mint eddig. A 23. zsoltár mondja: “Életemnek minden idejében.” Lehet ez, hogy életem minden idejében jönni-menni, beszélgetni, dolgozni, és Vele kapcsolatban maradni?
Az Úrral való kapcsolat az Édenben a bűn miatt szakadt meg. A Vele való kapcsolat védettséget jelent. Elrejt a bajok, szenvedések, bűnök elől. Amikor valaki megtapasztalta a bűnbocsánat örömét, akkor érti meg, mit jelent ez: “eltakar”. “Bizony, elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján.” Nem látja Isten a bűneimet, mert Krisztus vére eltakar.
“Az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek az Úrnak.” Milyen jó dolog az, ha egy védett sátorban vagyok, ami Isten szeretete. Ott lehet zengedezni, énekelni. Később elmondja a zsoltár: “Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, óh Uram!” Keressük-e mi Isten ránk néző orcáját? Mikor nézted utoljára a szenvedő Krisztus-arcot?
Hadd legyen valóság életedben az egyetlen kérés második fele: “Hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az Ő templomában.”

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

Marietta írta...

Páskulyné Kovács Erzsébet: Azok a boldogok


Előbb nem tudtam, vagy nem akartam
felejteni a fájó sebeket.

Csak hordoztam némán, gyötrő szenvedéssel,
hordoztam magamban a súlyos keresztet.
- Majd akartam mosolyogva járni
és hittem, szívemben nincsen már harag.
Éreztem mindig és egyre jobban:
Azok a boldogok, kik megbocsátanak.


De azt most tudtam meg, hogy én semmi
vagyok
így nem is lehet engem megbántani.
Annyi vagyok csak, amennyi Belőled van
bennem:

S Te megtanítottál megbocsátani.

- ha mégis szememből könny hullna arcomra:
Uram! add, hogy csak azért legyen,
amiért ellened oly sokat vétkeztem:
Könnyek közt kérjelek, hogy bocsáss meg
nekem.
- Ne azért sírjak, mit mások vétettek ellenem.