Nem hagyhatom figyelmen kivul keresed,mintha nem is hallottam volna, foleg , hogy te olyan figyelmes vagy mindenkivel.(csak eppen regen nem irtal , s hianyzik)
Szoval a mi reszleteink ott kezdodnek, hogy mar a negyedik nekirugaszkodasnal vagyok, hogy megirjam ezt a bejegyzest(remelem sikerul).Minden alkalommal valaki segitsegert kialtott, s meg kellett jelenjek kozottuk birokent.Most eppen a ket lanyt beraktam a furdokadba(furodni), a legkisebb talalt ket erdekes jatekot s azzal van elfoglalva(remelem elegendo idore).A nem eppen legnagyobb ugyancsak jatszik(kikotve, hogy senki ne zavarja) a nagyobbik pedig a halaival van elfoglalva.Ugyhogy en leultem kicsit reszletekbe bocsatkozni.
Hat ez eppen a legcsendesebb pillanat s altalaban nem tart sokaig.Tudod, azert is nem akartam , hogy szembesuljetek a reszletekkel , mert nem akartalak megterhelni benneteket az enem fonakjaval(nem mintha nagyon szepnek szetenem feltuntetni szemelyem),mivel bizonyara nektek is megvan a magatok harca, a mindennapok pillanataival, s gondoltam inkabb udulni gyertek be hozzam.Hat eleg gyakran "kiborulok" a szelid , megerto, turelmes,bekes "szupernagyi"szerepebol, s ilyenkor nagyon is felcsattan a hangom.Leginkabb a zajongas , kiabalas, szaladgalas zavar, mivel gondolok az alattunk lakokra.Meg akkor is a hazban lako kis unokam semmikeppen nem tudja felfogni , hogy lehet , hogy o embereken tapos.
Ossze-ossze kapnak a jatekokon,s ilyenkor is nehez turelemmel szetvalasztani, mivel eleg gyakran tortenik meg s semmikepp sem tudom megszokni.
Vagy amikor nap mint nap csak jonehany keresre jon az elsos tanulni s akkor is szamolja a sorokat amit ir, hogy hanyadik sor utan lesz szunet, s igy elhuzodik a tanulas kesoig , s igy mindketten idegesek leszunk.Pedig vag az esze jol megy a tanulas neki, de edesebb a jatek.
Az esterol amikor lefekvesrol van szo ne is szoljak , ilyenkor mindenki ugralni akar , kiabalni , jatszani, csak eppen lefekudni nem.
Meg lehetne reszletezni de farasztova valna, ezert itt megallok, s ha hazamegyek, kepekben is bemutatom .
7 megjegyzés:
Megprobalom Aniko , habar nem tudom mi okbol, latom masoktol bejon!
Kedves Iri! Nagyon megértem a helyzetedet.Elhiszem, nem könnyű a gyerekekkel.Én is gyakran tapasztalom, amikor velük vagyok, hogy igen hamar kifáradok. Ilyenkor az szokott történni, hogy amikor búcsúzom tőlük, a nyakamba csavarodnak, az egyik egyik felől, a másik másfelől súgja a fülembe, hogy "mama, hiányozni fogsz!.Ezért aztán alig várom, hogy újra velük lehessek.
Az Úr szabja meg a terhet, amit vállunkra tesz. Tedd úgy, mint az Úrért! Puszillak, és kívánom, hogy mihamarabb pihend ki magad!
Koszonom, kedves Kisne Eva a batoritast.Az igazsag az , hogy eppen ezert nem szerettem volna reszletekbe bocsatkozni, hogy nehogy panaszkent suljon el, mert annak ellenere , hogy nehez , vagyis nem konnyu , en orvendek minden ilyen alkalomnak, mert megismerem onmagamat is jobban.
Aniko , most latom , hogyen kommenteltem a kommentedet de valahol elakadt az uton.
Ma bucur ca pot intra pe acest blog al tau draga mea Iri.
Iti urez din Vrancea, o duminica plina de pace, bucurie si multa sanatate.
Imbratisari cu iubire din IUBIREA LUI!
Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr.
Iti multumesc Elena draga!Ma bucur ca ai reusit!Esti o fiinta deosebita!Si eu te salut de data asta din Oltenia!
Marietta koszonom!Kedves idezeteid batoritanak!
Megjegyzés küldése