Mar beszamoltam arrol , hogy az elmult heten szembesultunk betegsegekkel,unokaim, menyem majd pedig en is agynak estem.Utazas,korhazban toltott ido,egyszoval esemenyek melyek kirantottak a megszokott mindennapi mederbol,s a tokeletes helyzetek kenyelmebol.Harc a betegseggel, a korhazi higiena hiannyal,(az anyak szamara nincs biztositva semmifele kondicio)
Viszont egy dolog bizonyos volt szamomra , foleg ott a korhazban,hogy milyen aldott allapotban voltam, tudva , hogy az Ur mellettunk, a sz O Igeje az mely batorit, remenyseget es bizonnyossagot ad.Meg akkor is ha nem tudtam bizonysagot tenni a tobbi anyanak(mi el voltunk izolalva a baranyhimlo virusa miatt) kis naptar fuzetet adhattam s lattam , hogy erdeklodessel olvastak az Iget s a hozza fuzodo magyarazatot.
A szemelyzet mint mondtam kituno volt, csupan egyetlen szemely (takaritono) volt aki csunyan beszelt,s en sem hagytam szo nelkul,hogy szep szobol is megertjuk a lenyeget, s haragudtam hirtelen ra, viszont az Ur nem hagyta annyiban, hanem mielott eljottem bocsanatot kertem, hogy megharagudtam, s ajandekot is adtam ennek jeleul(csak neki,ellensegemnek),mellette egy kis mindennapi Iget(ki tudja)
Tobb Ige is segitsegemre volt, tobbekkozott ez:
hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
6 megjegyzés:
Sok erőt kívánok ebben az új helyzetben és gyógyulást az unokáidnak. ,,Minden javukra van azoknak akik Istent szeretik."
Drága Iri! A Te helytállásodról eszembe jutott:
"Zinzendorf könyörgő éneksorai az egységért, hogy betölthessük missziói küldetésünket:
Nevelj minket oly egységre, mint Atyáddal egy te vagy,
Amíg eggyé lesznek végre híveid az ég alatt,
Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk,
S a világ meglátja végre: tanítványaid vagyunk."
Ámen
Amen ,Sari mama, koszonom ezeket a gyonyoru sorokat!
Jézus megért
Jézushoz hozd a búd, mert ő megért.
Sebedre ráhinti a drága vért.
Jézusnak mond csak el, mi fáj, mi nincs,
Ne félj, ne aggódj, mert nála a kincs!
Vétkeztél, lelkedben ott ég a vád,
De szennyes ruhádban ne járj tovább!
A foltra, a szennyre csak vére jó!
Kérd meg őt, s fehér leszel, mint a hó!
Szívedben titkosan nyílik a vágy,
Békében pihenni percre se hágy!
Mond el csak Jézusnak, Ő hű Urad,
Ami jó teneked, mindent megad.
Emberek gonoszul bánnak veled,
Ne félj, mert Jézusod el nem feled.
Miattad gyalázták Őt egykor rég,
Megért ma téged, s ez nem elég?
Ha még tiéid sem értenek meg,
s egyedül vagy: Szived megremeg,
ha útad sötét és keskenyedő,
A sötétség völgyében is veled megy ő.
Akármi szorongat, Jézus megért.
Megtesz ő mindent az életedért.
Kicsi vagy nagy legyen, arass, vagy vess, --
Jézusod megért, csak hozzá siess!
,,Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.
Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.
Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért."
Ézsaiás 53, 1-12
Koszonom Marietta!
Megjegyzés küldése