2012. február 28.

EGYSZERUEN ELFOGADJUK A TENYEKET

S Istenbe vetett hittel, gyermeki bizalommal megyunk elore .Olyan helyzetek mi ellene nincs mit tennunk.Ugyanis, mint mar irtam   kis Peter ujbol bekerult a korhazba anyukajaval, s a tegnap az anyuka keresere a masik harmat is felulvizsgaltak , s Miriam a nagyobbik lanyka ugyancsak tudogyuladasban szenved s bent maradt anyukajaval a korhazban.Ugyhogy en itt vagyok a nagyobbik fiam lakasan 4 unokaval, ferjem pedig megerkezett az este es a kisebbik fiam hazanal felugyel az allatokra.Szoval ez a helyzet.Persze a szulok mar uton vannak Anglia fele.
 Szamomra az egyetlen nehezseg a a tanulas felugyelete az iskolas unokaknal, ugye az elsossel nincs problema , de bizony a felsobb osztalynal mar teljesen leblokkalodott a tehetsegem s nem tudok segitsegere lenni,ugyhogy....
 Ezuttal is halas a szivem , hogy annak ellenere , hogy Mirjamnal nem sok jele volt a betegsegenek, a kohogesen kivul, felfedeztek, s nem lepett at komplikacioba s igy egyszerre mindket gyereket kezelik egyszerre.Meg az is jo , hogy mivel o mar nagyobb at koltoztettek az anyat a kicsivel egy masik szalonba ahol mar rendes fenott agyak vannak , s azejszaka mar o is aludhatott rendesen.Minden rosszban jo is van,meg akkor ha Mirjam megjegyezte, hogy ha nem hoztak volna felulvizsgalatra , most nem kellene bent ulnie a kornazban.Mert ugye ez mindennel egyutt jar:injekcio, vervizsgalat, s egyeb vizsgalatok, s egyik sem kellemes.A kis Peter szegeny mar nem is ellenkezhet.
Ez egy vazlatos helyzetjelentes.Mar az is csoda , hogy egyeltalan megirhattam.

9 megjegyzés:

Marietta írta...

Erősítésképen! Úr legyen veletek!

NYUGODJ ISTENBEN

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Marietta írta...

Szabolcska Mihály: NEHÉZ ÓRÁBAN

Kietlen puszták vándorának,
Sötét, olajfás hűs berek:
Nyílj meg nekem te szent, csodás könyv,
Fáradt vagyok, pihenhetek.
Lelkem körül úgy zúg a számum,
Üvölt a kétség vihara...
Adsz-é erőt a csüggedőnek?
Csodás oázis: szent Biblia.

Hideg, fagyos világba' járok,
Legében lelkem úgy remeg.
Körülöttem - bármerre nézek, -
Fásult szívek, jégemberek.
- De itt talán, míg elcsodálom
A tiszta, tündöklő eget,
Hebron beszédes, szép vidékét
S az ős Siont: fölengedek!

Ott ég a Mózes csipkebokra,
Az égi hang fülembe csendül.
Angyal sereg jár-kél mosolygva
A fényrevált légen keresztül.
Hallom szárnyuk lágy csattogását,
S ah, mintha mind szívembe szállna:
Megrezdül ez, - míg egynek-egynek,
Arcomra könyűt ejt a szárnya.

Tovább, tovább! A szent sereggel
Bolyongok a pusztákon át.
Ott bőven oszt mannát a pázsit,
A szikla itt vizet bocsát.
Szívem szent ámulatra gerjed.
A tűznek, ködnek oszlopára.
"Velünk az Isten!" zeng az ének,
Sin, Ráfidim csodálatára.

És a nyitott, fénylő lapokra,
Lehajtva izzó homlokom:
A Kanaánt hittel keresve,
Szent sátruk én is hordozom.
Derül, borul az ég felettünk,
De ám napunk ha rossz, ha jó:
Csak zúg az ének sziklahittel.
"Az Úr erős, mindenható!"

S övezve néma áhítattal,
- Sóhaj, szó, halva ajkamon: -
Ez égbeszálló dallamot, míg
Hosszan, merengve hallgatom:
Halk mássá zendül messze, messze,
Vagy ah, szívem mélyén talán?...
Mintha viharvert, őszi tájnak
Fáradt visszhangját hallanám!

Itt, itt szívemben zeng az ének,
Az Úr erős, nagy, jó, örök!
- Tovább, tovább, s én tört hitemben
Átújhodom, megépülök.
Mint áldozattűz gyúl ki lelkem,
Imádsággá lesz sóhajom...
És szembeszállva száz viharral:
Mosolyogva járok utamon!

Györgyi írta...

Sok erőt neked ,mielőbbi gyógyulást a kicsiknek!

Magdi írta...

gyógyulást a kis unokáknak; neked pedig sok erőt

iri írta...

Koszonom , a gondolatokat, jokivansagokat, Marietta , gyonyoru vers!

PetKrisz írta...

bár sok nagymama ilyen lehetne...

Hilda írta...

Kedves Iri , kivanok neked sok erot es bolcsesseget , gyogyuast Peternek es Mirjamnak , az anyukajuknak pedig sok erot es turelmet.
Bizzatok Istenben !

Az igazak segitseget kapnak az Urtol, erot a szukseg idejen .
Zsoltarok 37:39

Imadkozok ertetek !

iri írta...

Koszonom Hilda!Koszonom az Iget!Jokor jott!

Gogyan Eva írta...

Kedves baratnom

Nagy proba vesz korul,DE NE FELJ AZ UR VAN VELED ES AZ UNOKAKKAL.
"Eu strig cu glasul meu catre Domnul,si El imi raspunde din muntele Lui cel sfint.
Ma culc adorm,si ma destept iaras,caci Domnul este sprijinul meu." Psalmul:3;4-5