UTOLSO UTAZAS

Ezen utóbbi tíz-tizenöt évben egy nagyon jó kapcsolat alakult ki anya és fia között. Ami nem mindig volt így, mivel férjemet hat éves korától apai nagyanyja nevelte, apjával együtt, aki viszont hadi rokkant volt, s inkább a nagyanyára hárult a nevelése.

Anyjával évekig nem volt kapcsolata, s mi több ferde képet festettek róla.

Házasságunk alatt nekem is megvolt a harcom, hogy visszaállítsam az anya meg a nõ tekintélyét szemében. S végül sikerült megbékítenem anyjával, de mindkettõjüknek idõbe telt, hogy annyira megismerjék egymást, hogy bizalmuk is helyre álljon. Ez mindkettõjüknek jót tett. Az utóbbi idõben akár órákig is beszélgettek telefonon.

És most ez az utolsó találkozás, mely a maga nemében egy megszokott látogatás volt, de utólag egy értékes emlékké vált.

Ezek a találkozások, beszélgetések nagy jelentõséggel bírnak emlékeinkben. Még akkor is, ha a beszélgetés részleteiben nem is idézhetjük fel, de maga az együttlét, az hogy ez most már, mint egy régi fénykép rögzítve van emlékezetünkben.

És az is hogy megérkezésünkkor csüngtek rajta az unokák.

Úgy nézett ki, mint egy nagy szõlõfürt, melyen csak úgy lapulnak a szemek. Arckifejezésén látszott mennyire hízeleg neki ez a helyzet. Szinte szívta magába a senki által kétségbe nem vonható szeretetet.

Elhanyagolt gyerekkora volt, s némileg számkivetett, családi helyzete miatt, de késõbb jócskán kárpótolva volt fiai, majd unokái által, amit meg is becsült és sokra értékelt.

Nagyobb fiúnknál szállásoltunk, mert itt volt néhány javítani valója, amire olyan örömmel készülõdött, hogy egész szerszámkészletét magával cipelte, mert ugyebár még egy egyszerû kalapács sem áll rá az ember kezére, ha nem az övé.S mivel szinte rögeszmélye volt az alaposan végzett munka,fontos volt a saját szerszám a jó eredmény elvégzésére.S ezt el is érte,még akkor is ha közben bosszankodott néhány alapanyag hiánya miatt.

S most a távolból felidézem mennyire mulattunk ezen mennyemmel, mert nekünk nagyon is megfelelt volna bárhogy,de neki mint egy preciz munkát végző embernek ez csak egy félmunka lett volna.S a város minden szaküzletét végigjárta,füt-fát ( értem ezalatt a gyülekezeti tagokat) megmozdított,hogy célját elérje,megfelelő alkatrészeket szerezvén..

S ilyenképpen minden megrongálódott bútordarab,ajtó,a maga idejében elkészült a javítással.

A baleset előtti este egy családi áhítatra gyültünk a nappaliba,s mint ilyenkor szokott lenni az áhitat kellös közepén szolott a telefonja,de meglepő modon gyorsan végzett s visszajött.Akkor még nem tudtuk,hogy ennek is milyen jeletösége volt.

A napokban -egy év távlatában- gondoltam arra, hogy gyakran mondjuk ezt "oh ha tudtam volna"

De ennek a gondolatnak a fényében minden napunk olyan kellene legyen mintha utolsó lenne,minden személyes kapcsolatunk,mintha utoljára látnánk egymást,s igy

meg is élnénk az Ígét,"hogy a holnap nem a miénk".

UTOLSO UTAZAS

Egy  nap Email-ben felkeresett egy Konykiado kepviseloje , s felkert ha van -e valami amit papirra szeretnek vetni s konyv formajaban kiadni.Mivel eppen akkor estem at mely gyaszomon es az Ur csodalatos modon vezetett ki belole s gyogyitott meg, szivesen hozzafogtam bizonysagtetelemhez.Viszont ez kevesebb lapszamban sikerult megirni mint amennyi egy konyv kiadasahoz kell , nem lett belole konyv , talan egy szorolap.A gondolatom amikor megirtam az volt , hogy ezzel Isten nevet dicsoitsem s ugyanakkor azok vigasztalasara legyen kik ugyanolyan fajdalman estek at.(2 Kor.1:4)

S ezert ugy hataroztam , ha konyv nem lett belole itt a blogon tegyem kozre resz letekben hogy ezzel is dicsoitve legyen az Ur!

UTOLSO UTAZAS

Nagy izgalommal készültem mindig a közös utazásra, azzal az érzéssel, hogy egy óriási kalandba vágok bele. Mert számomra az volt. Egy óriási lelki kaland. Nagyon is egymásra vagyunk ilyenkor utalva, még akkor is, ha körülöttünk zajlik az élet, csak mi vagyunk egymásnak, mindenki más idegen, nem jöhet számításba. Idegenek, mint mi is nekik. Utasok. Olyan emberek kikkel talán nincs is esély többé találkozni. Óriási elõny, hogy ilyenkor nagyobb figyelemmel is vagyunk egymás iránt.

Minden ilyen alkalom a mindennapok megszokottságából való kiszakadást jelentette. Mint egy ünnepnap. Más minden, különbözõképpen élsz meg minden apró részletet. Még a néhány nappal az utazás elõtt eltervezett úti eledelnek is egészen más az íze.

Erre az utazásra is nagy örömmel gondoltam s napokkal elõtte készülõdtem, kigondolva részleteiben, amire szükségünk lesz. Stresszt, izgalmat elkerülendõ, néhány nappal elõtte elkészítettem a csomagunkat.

Hosszú út volt, mert a rendes körülmények között hat óra alatt megteendõ út tíz órát vett igénybe a sebesség korlátozás miatt.

S ami talán más számára bosszantó lehetett, nekem egy jó alkalom volt hosszabb beszélgetésre férjemmel. Sosem tudtam eléggé betelni a vele való beszélgetéssel.

Akkor még csak nem is sejlett bennem, hogy ez az utolsó utunk együtt. A következõn már koporsóban kísérem õt visszafele.

Talán ezért is maradtak meg bennem apró részletek az utazásról, s most a távolból figyelve érthetõvé válnak egyes meglepõ dolgok.

Például az, hogy olyan téma is felvetõdött, ami azelõtt kényes kérdésnek számított.

Bûnei felõl kívánt meggyõzõdésre jutni. S nagyon elgondolkoztatta néhány olyan dolog, amit egészen másként értelmezett, nem tulajdonítva fontosságot neki.Ez elég-

gé elgondolkoztatta.

Együtt múlattunk két útitársunkon a hátunk mögött. Egyik utas hatalmas beszélõ kedvvel rendelkezett, szinte a kétségbeesésbe hajszolta társát, ki végül is könyörgött egy kis csendért, hogy pihenhessen. Nagyon mulatságos volt, s fûszerezte a vonaton eltöltött idõnket.

A fõvárosba jó nagy késéssel érkeztünk ahhoz, hogy elérjük az összeköttetést fiaink lakóvárosa felé.

Meggyõztem, hogy a várakozásunk ideje alatt meglátogassuk anyósomat. Ugyanis anyja éppen az Ana Aslan klinikán volt két hétre kezelésen. Ennek is meg volt a maga jelentõsége, mert utoljára látták egymást. Amit akkor nem tudhattam, de utólag nagyon értékeltem, hogy Isten erre is lehetõséget adott s az Õ tervében mindennek megvan az értelme.

HAHOOOO!

Ezt a cimet kivantam adni e bejegyzesnek, hadd lam ha a sajat visszhangom valasol vagy meg van-e valaki errefele.Nagyon szeretnek ujra itt is talakozni veletek, csak eppen nem szeretnek egyedul beszelgetni, meg akkor is ha lehetne csak egyszeruen naplonak hasznalni.
Szoval ha valaki(k) felenenek kerdesemre akkor elmondom tovabbi tervem
ALDOTT UJ EVET!

KERDES

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kálnay Adél, (Ózd, 1952. február 5. –)
magyar pedagógus, József Attila-díjas költő, 

AZT MONDOM MAGAMNAK

Ha most le nem ulok irni(mikor betegsegem altal idom van) akkor olyan nagy lesz a beallt szunet , hogy talan teljesen meg is szakad(amit semmikepp sem akarok mert igeretet tettem ezen iranyban)
Latom ,hogy elozo bejegyzesem azzal fejeztem be , hogy majd ket het mulva beszamolok.Dehat mar olyan sokszor ket het telt el, hogy mar nem is aktualis.
Ugyhogy eppenseggel a nagyon jelenkori dolgokrol irhatok.Hogy eppen mit? Hat nem nagyon kedvemre valo a szaraz tenyek felsorolasa,ezt inkabb kepekben hoznam el,viszont az hogy minden tenyt eppen milyen feny ,vagy lekulet ragyog be hat ezt inkabb  kedvelem.Gondolom ti is !Azert is irtok (vagy eppen nem irtok)
Nem tudok leulni irni hogy ne vonuljon el szemem elott kedves blogtarsaim arca, es irasaikbol kihangzo lelkulet, amit (biztosan ismetlem onmagam)a Facebook nem tud megadni.
Most eppen egy olyan aldott helyzetben vagyok, hogy nem kerem szamon onmagamtol a nap vegezeten ,hogy bevegeztem-e dolgomat,mert eppen szobafogsagra vagyok itelve , ahol inkabb kedvteleseim uzom(ide tartozik a bloggiras is)
 Tudjatok ez a kenyszermegallas , egy olyan szinte egy hetes 10 szemelyes vendegfogadas utan allott be, s nagyon jol jott (minden betegseg ellenere), mert jo megallni , szusszanni ,elpihenni,elcsendesedni.
Tobb ido jut olvasasra,meditaciora,az Urral valo beszelgetesre.Testet ,lelket erosito elfoglaltsag!
Hogy mi is a betegsegem , hat az a csunya bronhitisz ujult ki ujra,de most kisse szelidebb formaban , mert jocskan elejet vettem , de akkor sem szabadulok az antibiotikumtol,na meg segit az aerosolos kezeles.Gyomber,mez, meg citrom.
Hat akkor nehany kep:

Eppen most

 Nemetorszag

 Nemetorszagi baratnom

 Megvolt a Prisci meg az en szulinapom

 Knadai vendegeink

 Unokaim kiralylannya avattak

 Zajlik az imahazban az elet

 Ionatan szulinapja

 Sziberiai miszinarius csalad erkezett hozzank

 Amerikai fiatalok szolgalnak

 Ana szuletesnapja , es hazassagi evfordulojuk

 Samuel nagykoru lett

 Vendegei

 Iskolakezdes

 Na meg a zakuszka fozes sem maradt el

 Persze a szilvasgomboc

Es utolso vendegeink Angliabol

MEG KET NAP S INDULOK

Enny a csomagom!Nem mondhatom ,hogy minden izgalom nelkul vagyok, s ahogy kozeledik a nap talan kicsit no is.De belevagok, szuksegem van erre is.Nem tudom , ha ott betudok e kapcsolodni a netre, ha igen ,tala lesz mondanivalom is,ha pedig nem ,hat ket het mulva.

SIKERULT MAGAM KORE GYUJTENEM!

Ha mar egyutt voltunk a parkban