MAR OT NAPJA UNOKAINKAT UGYELJUK

Itt kissebbik fiamnal.Jo volt , hogy ferjemmel egyutt jottem, mert normalis korulmenyek kozott sem tehettem volna elget feladatomnak csak nagy erofeszitessel.Meg aztan ket nap utan normatlan valt a helyzet ugyanis en egy egesz napot agyban toltottem egy gyomorrontassal, s annyira megviselt , hogy nem voltma kepes semmire .Ugyanez tortent ferjemmel is , de nala maskent nyilvanult meg.A legkissebb fiucska mar hetfo ota hasmenessel kuszkodik,az este pedig Joszua is hanyt.Ma mar nemileg mindenki labadozik, s mindenki dietan van.Hat neha egy ilyesmi is jol jon( a gyerekeket kiveve) ,hogy aztan megbecsuljuk s ertekelni tudjuk jobban a jo napokat, s kituzzuk etrendunkbol ami mar nem oda valo.A gyerekek eseteben azt hiszem inkabb a falaksag volt az ok mert ok nem osz toztak a nagyok eledeleben eppen a problemak elkerulese vegett, de vegulis azt hiszem letezett egy valamilyen virus ami itt Olteniaban a nagy melegek miatt nem is szokatlan.
Ma ejszakara mar varjuk a szuloket is, meg Miriamot a kereszteny taborbol haza.
A legnehezebb a valasz erre a nagyon gyakran feltett kerdesre volt "Mikor jonnnek apuek haza" Az elso este volt egy kis zenebona is a keteves meg is kerdezte"hova mesz?"_"sehova" "de igen"_"hat hova akarod hogy menjek el" _"hogy jojjon anyu es apu haza"
E z tipikus parbeszed mikor a szulok nincsnek itthon>