2012. május 14.

HETFOTOL HETFOIG AZ IGE FENYEBEN

Mozgalmas volt szamomra az elmult het , vendegeim altal.Altalaban ilyenkor engem az afolott valo orom tolt el , hogy kapcsolatban lehetek testvereimmel,s nagyon el kell terjen valaki a megszokottnal, vagy ugymond szabalytol, hogy azon fennakadjak.Mert egyszeruen nem tudok a kulsore osszpontositani.Ne kerdezd milyen szinu volt a szeme akivel beszeltem , mert nem tudom, se a haja szinet.De , hogy kedves ,figyelmes volt azt igen.
Viszont altalaban vannak korulottem "tuzoltok" kik igyekeznek kioltani a lelkesedest belolem.Igy tortent most is,mikor is lelkesedtem ezen fiatalok irant, hogy odahagyva minden kenyelmet,jarnak szerte a vilagban , faradozvan az Urnak munkajaban(Roma 16) szolgalvan a szenteket.Szova a velemenyek osztoznak, nem reszletezem, csak annyit, hogy ujbol az Urhoz mentem batorodni, ahol is a Zsoltar 12 vigasztalt.S tovabb 2 Tim.megorvendeztetett az IgeVégezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését. 

Mert egyik kedvenc IgemA kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét,

Batoritsuk egymast ezzel.

4 megjegyzés:

kissilferfinoona írta...

Kedves Iri!
Nagyon szép munkát végaztél!C.H.Spurgeon gondolataival szeretnélek bátoritani, hogy milyen munkával és hogy szolgáljuk az Urat.
"Olyan hivő életet szeretnék, amely a csizmákat tisztitja és szépre fényesiti; amely egészséges,izletes ennivalót készit;amely, ha egy méter vásznat kimér, nem ad kevesebbet egy centiméterrel sem."...és ez nem mindenkinek tetszik.üdv.

Marietta írta...

Túrmezei Erzsébet
AMERRE MOST JÁR

Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt… növekedett…
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útait szememmel el nem érem,
A lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
Az élő Krisztus lépteit.

iri írta...

Koszonom Ilona!

Marietta , mint mindig szolgalsz egy szep verssel!

Gogyan Eva írta...

"Szeretnek lenni en,en erotlen szegeny,
Az Ur szolgalataban halasz.
Ez a munka csodas,oly szep a halfogas
Ezert szall szivembol a fohasz.
Uram,add meg nekem,hogy az en eletem
Bunost hozzon eled,melyre varsz.
Lelkem oromevel,kezemben igeddel,
Hadd legyek en is emberhalasz.