
Mar beszamoltam arrol , hogy az elmult heten szembesultunk betegsegekkel,unokaim, menyem majd pedig en is agynak estem.Utazas,korhazban toltott ido,egyszoval esemenyek melyek kirantottak a megszokott mindennapi mederbol,s a tokeletes helyzetek kenyelmebol.Harc a betegseggel, a korhazi higiena hiannyal,(az anyak szamara nincs biztositva semmifele kondicio)
Viszont egy dolog bizonyos volt szamomra , foleg ott a korhazban,hogy milyen aldott allapotban voltam, tudva , hogy az Ur mellettunk, a sz O Igeje az mely batorit, remenyseget es bizonnyossagot ad.Meg akkor is ha nem tudtam bizonysagot tenni a tobbi anyanak(mi el voltunk izolalva a baranyhimlo virusa miatt) kis naptar fuzetet adhattam s lattam , hogy erdeklodessel olvastak az Iget s a hozza fuzodo magyarazatot.
A szemelyzet mint mondtam kituno volt, csupan egyetlen szemely (takaritono) volt aki csunyan beszelt,s en sem hagytam szo nelkul,hogy szep szobol is megertjuk a lenyeget, s haragudtam hirtelen ra, viszont az Ur nem hagyta annyiban, hanem mielott eljottem bocsanatot kertem, hogy megharagudtam, s ajandekot is adtam ennek jeleul(csak neki,ellensegemnek),mellette egy kis mindennapi Iget(ki tudja)
Tobb Ige is segitsegemre volt, tobbekkozott ez:
hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, 4. A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, 5. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.