Annyira tettszett ez a csokor hogy gondoltam elkuldom nektek is.Ezzel szeretnem koszonteni minden blogolvasomat.Vege az Adventnek,de nincs vege a varakozasnak.Hisz allandoan valamire varunk,Leginkabb varjuk az Ur visszajovetelet.Varjuk a kisbaba szuleteset.Varjuk hogy mit hoz a jovo.A fizetest vagy nyugdijt,vendeget,vagy ferjunket haza,varjuk az imameghallgatast,varjuk az igeretek betolteset,egy uj hivo szuleteset,s meg sorolhatnam.De minden varakozashoz valami fuzodik.Minden varakozasra valamikeppen felkeszulunk.Olyan szorgalmasan keszitjuk a szankot mert jon a tel,vagy a szekeret mert jon a nyar(ez csak egy kepletes pelda)S valahogy ugy erzem hogy nincs egyenes aranyban a Nagy keszulodessel.Olyan sokat koltunk az itteni eletre s annal kevessebbet a fentire.Sosem voltam hive az al kegyessegnek,vagyis olyan ertelemben ,hogy nagy kegyesen beismerem milyen meltatlan meg gyenge meg tokeletlen vagyok s ezzel eleget tettem szellemi beallitasomnak.S most sem szeretnek ebbe a hibaba esni,de csak ugy egyszeruen elgondolkoztam azon hogy habar vege a varakozas unnepenek,nincs vege a varakozasnak.S egy jo alkalom arra hogy felmerjem ha megfelo keppen varakozom.Hagyom e kellokeppen hogy az Ur novelje belso emberem?Egy olyan elhatarozas szuletett szivemben hogy osszpontositsak csupan egy napra.A mara.S minden este felmerjem ha az a nap megfelelokeppen telt.Vettem-e elegendo Eledelt magamhoz,beszelgettem eleget Urammal,odafigyeltem szavara vagy csak feluletesen elaltattam lelkiismeretem?Mikent viszonyultam hozzatartozoimhoz?Bizonysagot tettem-e a bennem levo remenysegrol?S ha mindez nem igy tortenik,a kovetkezo nap(ha az enyem )noveljem a minoseget.Nem teszek semmifele igeretet de szeretnem ezt megvalositani.Az Ur segitsen erre.
