Az Ur olyan csodalatosan tudja szoni eletunket, formalni jellemunket,megszabni utunkat.Van ugy hogy mikor eppen valamilyen valtozas kellos kozepen vagyunk s olyan neheznek, remenytelennek latszik, de miutan minden tisztazodik helyere kerul , valahogy olyan egyszerunek tunik, s felmerul a kerdes , miert is veszodtunk annyit, s hogy lehet hogy jeletektelen dolgoknak olyan jelentoseget tulajdonitunk hogy kepesek vagyunk kapcsolatokat rontani, kiallva igazunkert.
Ez csak egy olyan kerulo, bevezeto volt.
Azok kozuletek kik figyelemmel kisertek blogomat tudjatok hogy nagyobbik fiam felesege ,Ana arvahazban nevelkedett 3 eves koratol.
Mikor fiam felesege lett s imadkoztam erte, az Ur ezt mondta:" ez a te lanyod s nem menyed"
S ugy is ereztem iranta.S megorvendtem hogy igy kezelhetem kapcsolatunkat .
De ez nem ment olyan siman mint ahogy gondoltam.Nem tudtam hogy ezt a kapcsolatot meg kell szenvedni ki kell harcolni.Mert sok formalni valo volt bennem is es benne is.Reszerol tobbszor is ellenallasba utkoztem , mert annak ellenere hogy Krisztus szeretete volt benne, le kellett tegye az annyi idon at meggyokerezett arvahazi erzest hogy o nincs szeretve.Nem volt szeretve s nehezen tudott szeretni.Ezt lepesrol lepesre kellett megtanulja.S en is mellette.Sokszor hirtelenkedtem, turelmetlenkedtem, s meg akkor is ha minden problemankat az Ur labanal oldottuk meg,a hangulat nehezen oldodott koztunk.S hogy megis vedve legyen kapcsolatunk egy olyan felszines ,udvarias valami alakult ki,ahol nem mertunk melyre asni nehogy abbol baj legyen.Egy olyasvalami mint egy aknamezo.
Egyik vasarnap az imahazban kaptam egy kis kek kartyat rajta Igevel:
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek Jakab 1:12
S mikor a kartyat megforditottam ez allt rajta :Te iubesc mama! Fiica ta ,Ana (Szeretlek anyam,lanyod ,Ana)
Elkepzelheto az orom ami elontott mert ereztem hogy ledolt az utolso akadaly is.
