2018. március 31.

UTOLSO UTAZAS (13)


Nem volt kiváltságos helyzetben gyerekkorában,hisz,addig míg iskolatársainak
minden megadatott,ő még egy egyszerű tenész cipőt is ki kellett harcoljon, s a lyúka
dásig hordania Még akkor is ha gyakran fájdalmasan kőnyvelte el ,hogy társainak szü
lei jelen vannak az iskolai eseményeken,ő lehajtott fejjel nem mert az örömtől kipirult arcokra nézni,mindezek nem verték le ,hanem korán megtanulta ,hogy nem számíthat emberi támaszra ,hanem saját erejére támaszkodva érje el álmai célját.



Volt egy kedvenc szolása akkor amikor semmi kilátás nem volt egy -egy probléma
megoldására:” Isten fent és látja”-volt türelme kivárni a dolgok menetét.Ezt a bizako
dást behozta házasságunkba, s mikor én türelmetlenkedtem,ö csak csendesen csitított

Sportos alkat volt már szinte gyerekkora óta benne volt a város kézilabda csapatá
ban ,s nem hagyta félbe ,hanem nagyobbik fiunkkal is járt az edzésekre.

Elég kalandos életnek néztünk elébe s valahogy már egybekelésünk óta minden rendellenes volt.Már az,hogy egy óra szabadot kaptam a munkahelyemről ,hogy jelen
lehessek polgári esküvőnkön ,hol egyetlen családtag vett részt rajtunk kívül,rokkant é
desapja.Hát akkor mindent nagy izgalommal éltem meg s minden porcikám meghato
dással volt telve,viszont utólag gyakran felídéztem ezeket a pillanatokat s derültem a
zon az egyórás szabadórán,s talán fel sem tünt ,hogy senki nem ünnepelt minket, s már nem emlékszem,ha véletlenül nem éppen munkaruhában voltam jelen,mert onnan egyenesen a munkába mentem vissza.

De akkor mi ezt számba se vettük, minden természetesnek tünt,mert ugyebár :
Isten fent és lát mindent” s ez elég volt ahhoz ,hogy elégedettek s hálásak legyünk
mindenért.S nem nevezhetném ezt igénytelenségnek,hanem inkább gyermeki bizoda
lomnak,hogy egyszer minden amúgy is valóra válik s ez segített rá, hogy mindennek
nagyon tudjunk örvendeni.

A „mégcsakegyvillámkanalamsemvolt” állapotból felvergödtük magunkat a saját lakásra,hol már második fiunk is megszületett,s minden felgyülemlő felhőre ez
volt a válasz:” Isten fent és lát mindent” És úgy is volt,Ő volt az ki utunkat egyengette oda vezetett,ahol terve szerint helyünk volt.

Lehet hogy nem mindig értettünk mindent de Istennek a tervében minden tökéle
tes. Az ,hogy elvezessen a Vele való találkozásra. Akkor amikor én semmi jelét nem láttam a tervbe vett dolgok megvalósításának,ő úgy beszélt roluk,mint ami máris rendelkezésünkre készen áll.Nem mondom , hogy ez éppen örömöt adott nekem,elég gyakran bosszankodtam gyerekesnek látszó hitén.

De ö ,ki mindent ki kellett várjon, harcoljon , ahhoz ,hogy ennek örvendhessen ,volt türelme kivárni mindig a megfelelő időt mindenre,velem ellentétben,ki eléggé türelmetlen voltam,s néha az el nem ért dolgok bosszankodással töltőttek el.


Nincsenek megjegyzések: