2018. március 30.

UTOLSO UTAZAS (12)


Nehéz elfogadni Isten akaratát, föleg ha szenvedéssel és fájdalommal jár, de amikor ezt elfogadod, boldoggá tesz.

Nézd meg Isten cselekedeteit: ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik. „Prédikátor 7:13-14


A legnehezebb talán az első hazatérés volt közös lakhelyünkre.Szembenézni,nem-
csak az együtt megélt emlékekkel,a keze munkáját őrző dolgokkal,hanem a falusi elő
itéletekkel,mely szerint mindenki pontosan tudja mi megy bennem végbe ,s eszerint is kell viselkednem, beszélnem.

S még akkor is ha minden újabb találkozással akaratlanul is eleredtek könnyeim
én tudtam, hogy szívemben megindult a gyógyúlás.S mégis gyakran azon vettem ész
re magam,hogy kétszinüen kifele azt mutatom amit éppen elvárnak tőlem, addig míg
Isten újja rá nem mutatott s elszégyeltem magam, s tudtam, hogy bátorság kell ahhoz
is hogy megéld azt amit Isten munkál életünkben.

Ugyanakkor fájdalommal kellett elkőnyvelnem,hogy szomszédaink,ismerőseink,
barátaink szívében is nagy ür támadt, nemcsak az ö eltünésével hanem az én elköltö-
zésemmel is.S még akkor is ha talán örömmel könyvelhetném el, hogy mennyire hiá-
nyolják jelenlétem, ez szomorúsággal töltött el, hogy ezen már nem változtathatok.
Mert a megváltozhatatlan bekővetkezett hirtelen ,minden előző bejelentés nélkül,csak
azért mert ennek így kellett lennie, akkor és ott s ilyen formában.Mert Isten szuverán s Ö az aki a maga akarata szerint véghez visz előre elhatározott életeseményeket.

Férjem teljes életével sokakra hatással volt.Ott ahol megfordult nyomot hagyott,s
halála is ilyen volt, rányomta bélyegét ismerősei, barátai, rokonai,s legfőképp családja
életére.Megrendítő volt.S még akkor megértettem, hogy neki így kellett elmennie,
csakis így válthatta ki ezt a hatást halálával.Egy beteg, ágyban fekvő ember halála
nem lep meg talán meg sem rendít annyira.De egy makkegészséges,erőteljessé,
annál inkább, s az ember hirtelen ráébred véges voltára. S sokak szívében elndultak
a kérdések sokasága életükre vonatkózólag.

Nagy kegyelem volt hirdetni az Igét ,nemcsak a faluban,hanem a város olyan lakosainak kik talán eddig ilyen formában nem volt alkalmuk hallani.Ezért is hálásak
voltunk Istennek.És hisszük, hogy Isten arra méltatott minket,hogy fájdalmunk ilyen
formában is hasznos legyen.


Nincsenek megjegyzések: