2018. április 10.

UTOLSO UTAZAS


Ez a tranzakciós időszak minden téren nehéz volt. Mert szinte minden téren újat kellett 
kezdjek


Körülöttem mindenki nagyon tapintatosan viselkedett.Senki semmivel nem terhelt
se nem kötelezett bármire is.Jó ideig csak a nagyon szükséges dolgokat végeztem,minden elkötelezettség nélkül.Hálás voltam Istennek,hogy ezt lehetővé tette.Ekkor még nehéz volt döntéseket hoznom.Az ,hogy odahagytam lakohelyem, s fiaimnál vertem fel tanyám, az egyetlen , s legmegfelelőbb megoldásnak látszott úgy nekem mint fiaimnak,kik szem előtt tartották az Igét, mely szerint a család viseli gondját az özvegyasszonynak.1 Timoteus 5:4

S még ha sok szempontból nem voltam erre rászorulva, a távolság miatt sem a szellemi sem a lelki , s szükség esetén a fizikai támasz sem valósulhatott meg.

Azt el kell mondanom, hogy mindkét fiam családjukkal együtt az ország déli részén szolgál egy olyan helyen, hol odamenetelükkor egyetlen hívő nem volt tudomásuk szerint.Útolag felleltek egyszem testvérnőt,ki már évek óta imádkozott,hogy gyülekezetet létesítsen az Úr ezen a helyen is.Imája meghallgatásra talált.Ma már két gyülekezeti ház is van,gyülekezetplántálás eredményeként..

De sajnos mint nagyon sok helyen az országban elmondható, az aratnivaló sok de a munkás kevés.Igy van itt is.

Mindjárt újjá születésem után – huszonhárom évvel ezelött-már nagyon égett bennem a vágy hogy mindenkinek elmondjam az Úr csodás munkáját.

Misszios lendület fütötte lelkem. Úgymond uton-utfélen szórtam az Ígét Némiképp bekapcsolodtam egy gyülekezet plántáló akcióba ,hívogatva barátokat házamhoz,hol
kolozsvári lelkipásztor,kéthetenként hirdette az Igét.Teljes lelkesedéssel jártam el ismerőseimet,hogy Isten Igéje köré gyüjtsem.Fájt nagyon ,hogy annyi ember rohan veszte felé.S még jobban fájt ,hogy amilyen egyszerünek s mindenki számára elérhe-
tőnek tünt Isten megváltásának terve,olyan nehezen fogadták az emberek bizo nyság-
tevésem.
De Isten szavára hallgatva rokonaim,ismerőseim,ismeretlenek egyaránt hallhatták
az Igét.Nagy hatással volt rám a misszio munkások életrajza s álmaim erről szoltak,
hogy majd az egész család egy hálokocsival járja a falvakat s Igét hirdet.
Kissebbik fiam már tizévesen átadta életét, de utána egy kanyarulat állt be életében
és csak husz éves korában állt be az igazi fordulat s szővetséget kötött az Urral a
bemerítés vizében is.
Nagyobbik fiam ,ugyancsak huszéves korában adta át életét , s négy év mulva fiatal
házasként,feleségével az ország déli részébe költözött mint missziomunkás.

Tiz év múlva kisebbik fiam is érezte Isten hívását és testvérét segíteni ő is odaköltö-
zött.Ott találta meg élete párját egy frissen megtért helybeli lányt.
Rövid ídőn belül,Isten meghallgatta imakérésüket s újabb missziomunkásokat hozott
ezen oly gyengén vagy egyeltalán nem evanghélizált helyre.Néhány éven belül kié-
pült egy misszio központ néhány szomszéd falut foglalva magába.
Még ha nem is hálo kocsival ,de álmom erőteljesen életbe lépett,fiaim által.Tizen
hét éven át szinte minden honapban ingáztam négyszáz kilométert,amiben csak szük-ség van segítségre legyek.
A kepen egyik tanitvanyom


Nincsenek megjegyzések: