Tragikus események váltják egymást gyors egymásutánban a világban,szinte belebénult a kőzvélemény ,s már néha nehéz feldolgozni is a sok rossz hirt.De Isten Igéjébe kapaszkodunk, s buzgon imádkozunk azokért kik ezen átmennek,nem tudván meddig tart a mi zonánk békessége.
Ana és Raul szolgálata is végé járja.Haza várjuk egy hét mulva.
Itthon mi is éljük a megszokott életünk.
Néha ellátogatunk az Alexe családjához is
2 megjegyzés:
Nagyon szépen megfogalmaztad, Iri! Tudod, biztos sokan gondolják magukban akaratlanul is: milyen jó, hogy nem itt történt, de sajnos nincs semmi garancia arra, hogy a következő nem itt lesz-e vajon, valahol? Meg aztán, ugye, nem kell terrortámadás, nálunk anélkül is történnek katasztrófák... :(
Na, nem akarok ilyen negatív lenni! :) Kívánom, hogy fiadék szerencsésen, egészségesen hazaérkezzenek, ti pedig addig is helyt álljatok! :) Áldás Rátok! :)
Koszonom Edith draga ,mint mindig szavaiddal oromot okozol!
Megjegyzés küldése