UJBOL ITT!

Vagyis Berghinben.Mar ket napja.Vasarnap este erkeztem.Nagyon levertnek erzem magam ezen a helyen,Ramtor az egyedullet erzese,az elhagyatottsag,az emlekek sokasaga,rajovok, hogy azok az apro oromok ,mik elontottek, mikor volt kivel megosszam, mar nem oromok , hanem eppen keseru erzest kelt bennem.Hogy milyen orommel toltott el a bagyadt oszi meleg a kertben, valamilyen oszi munkalat kozben,meg a fal melletti pad,ahol olyan szivesen ittuk meg kavenkat s kozben tervezgettuk a kovetkezo lepest.Most mindez elvesztette varazsat.S mig igy odaadtam magam az onsajnalatnak,elszegyeltem magam,hogy milyen kellemetlen illat szallhat fel az Urhoz az en erzeseim ,gondolataim folytan,S ekkor atadtam Neki minden bajomat es elhatarozast hoztam, hogy halas szivvel jovok elebe , megkoszonni mindazt amit eppen megkoszonhetek.S annyi mindent talaltam amiert halat adhattam, s orom ontotte el szivem,Megvaltom irant.